Járnátok olyannal akinek a szülei nem szimpik?

Simán. Bemutatom az anyósomat:

Egy hihetetlenül önző, lelkizsarnok kapzsi p***csa, aki addig volt velem kedves, amíg nyaltam a fenekét és bármikor elérhető voltam neki, mint a fia(és rajtam keresztül a fia is). Zaklatott telefonon, megsértődött, ha nem akarok vele koncertre menni, mert szerinte onnantól, hogy a fiával vagyok, én családtag vagyok és ez nekem kötelességem. Oké, ezt még lenyeltem. Az előzmények: azért csináltatta fel magát, mert ezzel akarta megtartani a gyerek apját, aztán mikor ez nem jött be, elperelte rá sikertelenül az összes pénzét, pedig az apja a gyereke (!) javára képes lett volna peren kívül megállapodást kötni, dehát azt mégsem ő kapja, hanem a gyereke és az nem olyan vagyon. Majd bosszúból a gyerekét teljesen másnak hívta, mint az anyakönyvi kivonatban szereplő név, mert ugyanazt a nevet kapta, mint az apja. Aztán mikor jeleztem felé, hogy ha nem ülne a vagyonán és az örökségén egyszerre, hanem bízna annyira a fiában, hogy ráíratja valamelyik ingatlant a 3 közül, akkor vérszemet kapott és még én voltam a hozományvadász a szar aki az elit család gyerekére pályázik. Úgy, hogy nekem van saját lakásom, ahol jelenleg is a párommal élünk. Na, nekem több sem kellett, kapott egy 3 oldalas levelet a mocskosságai Ki elemzéséről, amit egy higgadt pillanatban írtam, ezen a ponton pedig elküldtem úgy a halál véreres f**zára, hogy még a szomszéd is kinézett. Hogy az én anyám előbb ölné meg magát, minthogy ekkora egy önző zsarnok féreg legyen és nem érdekel, rólam mit gondol, amit a fiával művel, az botrány, rám pedig jobb, ha nem mutogat, mert mindent tudok a mocsok dolgairól és ideje nem nekem legyezgetnie magát úgy, hogy az én családom ezerszer különb és mégis én vagyok elhordva mindennek meg úgy beszél rólam, mint akit be kellett volna fogadnia. Én pusztán a fia szeretete miatt vagyok jelen és miatta is próbáltam meg jót tenni vele, de ezen a ponton jobb, ha elköszönünk, mert én soha a kurrva életben nem akarok vele egy asztalnál ülni.

Az apja meg alkoholista, akinek 3 nőtől van gyereke, de legalább jófej.

Szeretem a párom és csodálom, hogy ilyen családban ennyire normális ember lett mégis. És meg fogom védeni, ha kell, a saját anyjától is. Egyébként azóta nem beszélt ő sem az anyjával. Nem tudta megbocsátani neki, hogy szemrebbenés nélkül kavarta a szart meg mondott el engem mindennek mások előtt, amiért a mai napig nem kért bocsánatot. Múltkor összetörte a kocsiját, akkor hisztizett egy sort a barátnőjének, aki felhívott minket, hogy mi van, én meg nemes egyszerűséggel megmondtam neki, hogy adja el a 3 lakás közül az egyiket, ha már a saját fiától sajnálja és egyből lesz neki 2 új kocsija meg pénze pszichológusra, ha annyira megviselte a baleset, amiben semmi baja nem lett, mint megtudtuk, csak jött volna hisztizni, mint szokott. Ráfér.

Alig várom, hogy érezze a törődést karácsonykor is. Komolyan örömmel tölt el, hogy egyedül kell rohadnia a viskójában és barátai sincsenek a kibírhatatlan személyisége miatt.

Nekem màr vàgta taccsra anyos a kapcsolatom es miatta lett vége (mindenbe beleszolt 3 asban kellett a dönteseinket megbeszelni, befolyasolta a fiat ellenem stb)

És nem egy ffit ismerek aki detto ugyanezert vàlt el amugy. Az anyos miatt!

Nagyon nem egeszseges beavatni öket a maganeletbe az biztos.

Kenyszerhelyzetek is lehetnek embertprobalo helyzetek. Es mindig a kapcsolat kàràra vàlik.rombolo es nem épitö.

Persze. Amennyiben el tudja ismerni és fogadni a szülei hibáit és egy vitás szituációban az én pártomat fogni. Olyannal sosem lennék együtt aki komolyan ragaszkodik a beteges hisztérika vagy agresszív, minden lében két kanál, áskálódó szüleihez.

De a szülők nyakára akkor sem költözünk ha imádjuk az anyósékat. Ez aranyszabály. Aki ilyenbe belemegy az meg is érdemli.