Házassági szerződés! Ki és miért csináltatott?

Egyrészt amit a szüleimnél láttam ennek hiányában, abból nem kérek (évekig tartó pereskedést előzhet meg). Másrészt pedig szeretnék akkor és annyit adni a páromnak, amennyit aktuálisan jónak látok és szeretném, ha a munkám gyümölcsével kedvemre gazdálkodhatnék. Nagyon szívesen adok annak az embernek, akit szeretek. A páromra sem sajnálom a pénzt, tényleg. De szeretném ezt saját döntésből tenni, ajándéknak szánva a pillanatban és olyan dolgokkal, amik a saját létbizonyosságom nem befolyásolják, sem az adott dolog értékét. Két dolgot foglaltunk bele: egyrészt, hogy amit mi vettünk a saját fizetésünkből, az a miénk, illetve erre vonatkozóan minden papírokkal bizonyítható. Egymásnak adott nagyobb összegű kölcsön is papírozva történik. Egymásnak ajándékozott nagyobb összegű vagyontárgy is papírozva történik, ergo akkor mondunk le róla. Közös ingatlannál minden a tulajdoni hányad arányában oszlik, nem a házasság szerinti fele-fele. Ha csak az enyém, akkor csak az enyém. Illetve ha a válás olyan okokból történik, mint megcsalás vagy random elhagyás derült égből, az a fél, aki piszok módon lelép vagy félrelép, fizetni köteles a másik félnek egy éven keresztül megadott összeget. Ezt a párom ajánlotta fel, de támogattam. Alapvetően közös döntés volt maga a szerződés.

Egyszerűen csak két önálló, a saját életén is dolgozni akaró ember között semmi értelme a teljesen közös kasszának. Egy átláthatatlan katyvasz lesz aminél fogalmad sincs, hogy mennyit tudsz a saját céljaidra szánni. Mind a kettőnknek van rengeteg dolog amit a kapcsolattól függetlenül el szeretnénk érni, ami nem a párunk anyagi felelőssége. És ez nem megy ha minden közös, ha fogalmatok sincs ki mennyivel gazdálkodik. Szeretjük látni, hogy mennyi pénz kell még, mennyit kell dolgozni egy bizonyos célért. Mind a kettőnknek teljesen egyértelmű volt, hogy nem lesz közös kassza. Sosem sajnáltuk egymástól a pénzt, tartottuk el mind a ketten a másikat, költünk egymásra mindig. De amiért megdolgozunk az legyen már csak a sajátunk. Van mellé egy közös számlánk amire a közös célokra szánt pénz meg a közös kiadások fedezete megy és ennyi. Ami nem közös anyagi felelősség azt minek közösen kezelni? Nem azért akartuk mert féltjük a millióinkat. Egyszerűen csak egy elavult, felesleges dolog két dolgozó, célokkal rendelkező ember között a vagyonmegosztás.

Én kötöttem, mert egyoldalúan én vittem be a kapcsolatba minden anyagi javat. Biztosítottam lakást, eltartottam, kb nem vártam el semmit, mert hát van, megoldom, csak legyünk boldogok alapon működtem. Én tudtam, hogy több van bennem, többre vagyok képes, s mentem feljebb a pénzlétrán, benne meg elkezdtem látni irigységet. Amit dolgozott, magára költötte, mert hát minden a "férfi dolga". Ezmiatt lett csomó veszekedés, majd mikor az irigység átfordult szidalmazásba (mert nekem a sült galamb repül az ölembe, bezzeg a Józsi a szomszédba többet keres, te csak szr vagy, stb...) akkor válás előtt aláirattam vele egy házassági szerződést, mindenki azzal távozik amit beletett, vagy hozott. Mivel a lakásra (később házra) nagy hitelt vettem fel, kénytelen volt dönteni, vagy aláírja, vagy viszi a hitel felét, meg a ház felét is, s akkor a házasság előtti vagyon vissza hozzám, a maradékot meg elosztjuk, azaz -10M hitel oda, meg ide is, és akkor mindenki távozhat uriassan dolgot nem szerette volna :) Így aláírta, ami eddig is az élete volt, mindenért én vállalok felelősséget, házért, hitelekért, vállalkozásért, mindenért, s akkor mehet 0-val, vagyis a ruháival amiből 10zsák lett költözéskor. Vigyázni kell, eleinte mézes mázas minden, aztán elkezd elpofátlanodni a nő, meg versenyezni a férfivel. Ha meg a férfi piponyább, akkor azért vágja lapátra, mert erősebbet akar maga mellé. Sajnos a mai világban muszáj szerződés, mert az önzetlen szeretet nem létezik, bármit is hazudnak ideig óráig egymásnak a felek.