Aki egyedül van a gyerekkel, hiába van férje, hogyan tud mindent elvégezni?

Én otthagytam az apját ezért kb. Semmi értelme nem volt vele maradnom, mert attól hogy gyerekem van még ember meg nő is vagyok.

Délelőtt dolgoztam, mentem a gyerekért, együtt bolt, ha kellett valami. Általában havi 1-szer vagy 2-szer nagybevásárlás. Gyerek játszóhazban amíg elmentek pl edzeni (heti 2 alkalom). Ithon mindig egyszerre mosogattam főzés után meg mindig vigyáztam a rendre. A lányom is összepakol már maga után. Ha elaludt, akkor ithon is edzegettem kicsit. Heti egyszer nagytakarítás, ami szombaton délelőtt megvan. Aztán mentünk ide oda, barátokkal is gyerekkel találkoztam. Ha elaludt van amikor átjöttek. Van kutyám is, reggel séta, délután gyerekkel mozgattuk. Este csak pisi.

Szóval, ha jól beosztod az időd, akkor nem kell kapkodni, tudsz pihenni és kikapcsolódni is.

Nagyszülők sehol? Mert azért az nagy segítség.

El kell válni és normális párt találni.

N27

#1:Mert biztosan előre mindenkinél ez szokott látszani, hogy hogyan fog viselkedni helyzetekben. A gyermekvállalás egy krízishelyzet( ezt a kifejezést használja a pszichológia, de ugyanígy krízishelyzet egy költözés, munkahelyváltás, válás stb is. )- amit a felek eltérően éltek meg.

Kérdező:

Sem te, sem a saját gyereke nem érdekli. Ha megtudod oldani nélküle az életeteket, akkor jobb lesz külön sajnos. Ha meg nem, akkor én biztos nem főznék,mosnék,takarítanék utána. Vegye már észre magát, hogy nem szállodában lakik, hanem az otthonában, amit neki is rendben kell tartani.

Prefencia fontossági sorrend felállítása

De ez mindenkinél egyéni mi a fontos Neki és miről tud lemondani

Amíg kicsik a gyerekek és nem maradhatnak egyedül addig ez van

Van aki a takarítást csökkenti le ,nem csilog villog csak alap szintre

Van aki a baratnos programokról edzesrol mond le

Nemsok a lehetőség mert dolgozni meg muszáj...

Kedves 6-os!

Tőlem is ezt kérdezte a volt párom, mikor pár hete bejelentettem, hogy nem szeretném folytatni vele az együttélést, mivel nem élünk normális családi életet és alig van otthon. Eddig is én rohantam a gyerekkel munka előtt/után, én intéztem minden dolgát, én kelek hozzá éjjel betegség esetén, szinte mindenhova csak ketten megyünk... Most legalább beköltözök vele a városba, nem kell a családi ház körül kínlódnom és ingázni, nem kell más után pakolnom és takarítani, a gyereknek pedig pikk-pakk keresek egy bébiszittert, ha intéznivalóm lenne. Amikor pedig hétvégére elviszi majd az apja, legalább szabadidőm is lesz.