Másnak is ígérte meg a felesége, hogy nem lesz őrült anya, de az lett?

"addig se kell a gyerekkel lennem"

"majd azonnal átveszem örömmel a fiamat"

Lehet hogy én vagyok hülye de nem értem...akartad te ezt a gyereket v nem?

Nem szeretek a szülés utáni depresszióval dobálózni, nem hiszek benne, de szerintem a feleséged figyelemre vágyik. Én is anyuka vagyok, egy éve szültem. Nekem ugyan szintén nagyon gondos, családapa típusú férjem van, ennek ellenére haragomban én is szoktam hülyeségekkel dobálózni sajnos. Sok rajtunk a teher (igen, mi akartunk anyák lenni, nem nyafiból mondtam :))

Rajtam pl. tök sokat segít egy-egy délután, amikor elmehetek végre fodrászhoz, masszőrhöz, vagy barátnőkkel. Próbáld ki. Vegyél ki egy nap szabit, és vedd át a fiadat, beszéljétek meg a pároddal, hogy szervezzen magának programokat, esetleg ha van kedve, veletek közösen.

Hidd el nekem, a 4 fal közti anyaélet borzasztóan ingerszegény. Te emberekkel találkozol a munkád során, beszélgetsz, míg ő egyedül végzi a dolgát, a gyereken kívül nemigen szól senkihez, figyelemre vágyik. Tudom, nehéz toleránsnak lenni, meg még neked kell így is teperned, de ezt az időszakot ki kell bekkelnetek. Beszélgess nagyon sokat vele, mondjátok el egymásnak a napotokat, kérdezzétek egymást, engedd neki, hogy napközben egyszer felhívjon. Minden este legyen egymásra időtök, ha a kicsi elalszik. Mi pl. társasozunk a férjemmel, közben beszélgetünk, vagy iszunk egy pohár bort.

Ha nem működtök együtt, és veszekedtek, annak előbb-utóbb a gyerek issza meg a levét, és nem te, nem a párod, hanem ő szívja meg hosszútávon.

Elfogtok válni. Velem tuti nem kiabált volna az asszony. Majd akkor, ha én is kiabálok vele.

Unatkozik. Nálunk 2 gyerek volt. Akkor építkezésen dolgoztam. Volt mikor 30 napból 31-et. Napi 10-12 órát. Egy rossz szava nem volt a feleségemnek. Akkor az a munka volt. Nem tudtunk így válogatni.

#3 szepen leirta

Papiron konnyu okosnak lenni aztan az elet mashogy hozza.

Van egy kicsi babatok meg egy kapcsolatotok,gondolom te is rendbe akarod hozni mi max neked tudunk tanacsot adni. Nekem is az jon le h nagyon frusztralt, emellett lehet szorong is hogy jol csinalja-e a dolgokat, tanulja az anyaszerepet. Emellett van egy vilagjarvany. Egyetertek h par nap szabi segithetne. Maradj otthon vele par napig vagy fizessetek ki a bebiszittert. Es beszeljetek meg hogy mit tudnál maskent csinalni. Ha te engedsz o is fog.

"emellett hétvégén a házimunkát is én csinálom"

Ez lenne a normális, ez az alap, hogy 7 napból kétszer te is takarítasz!

Feleséged dolgozik mennyit is a gyerekkel? Heti 5 nap reggel 6tól este hatig a gyerekkel és mellé a házimunkával.

Te heti 5 nap 2 órát töltesz a gyerekeddel, altatás és fürdés.

Hétvégén miért nem gyerekezel a házimunka mellett?

Feleséged mennyit van egyedül? Mennyit szentel a hobbijára? Hol van az ő barátokkal töltött ideje? Mennyi önálló dolgot csinál, mint te pl a kerékcserénél nyugiban van egyedül, neki van ilyen egyszemélyes dolga, ahova elvonulhat? Mérlegeld már az időt rendesen, és legyél tekintettel a másik dolgaira is, mert az egészből csak azt hallani, hogy "én, én, én"

Hol van a romantika, a kettesben töltött idő? Nem lenne jobb kifizetni NÉHA egy bébiszittert? Akár úgyis, hogy otthon van a feleséged, meg úgy is, hogy elmehet akár bevásárolni egyedül..!

Na, ezért nem merek bevállalni a gyereket. Több barátnőm is fűzött már, sok ismerősöm mondja, hogy milyen jó apa lennék... De, a másik oldalról meg ez játszik? Hát, így köszönöm szépen, inkább nem kérek az egészből.

Amit tehetsz, hogy leülteted és megmondod neki, viselkedjen normálisan vagy jön a válás. Ha nem változik, akkor amint lehet, váljatok el. A gyereknek könnyebb lesz, ha pár éven belül történik, mintha olyan időszakában történne, ahol a közösségbe szocializálódik.

A válaszok egy része pedig ismét kiábrándítóan szörnyű. Adott egy normális apa és egy kattant anya, de a többség még ilyen helyzetben is megpróbálja kihozni, hogy az anya áldozat és szent. Létezik ennél az oldalnál szexistább?