Bocsi, ha kicsit hosszú lesz. Mostanában sokszor megfogalmazódik bennem, hogy elhamarkodott dolog volt a házasság (?)

Az esküvő előtt azért jó lett volna tisztázni, hogy

-Ki hány gyereket szeretne

-Ki hol szeretne élni

- Passzoltok-e az ágyban

Ez egy döglött kapcsolat, ti pedig azelőtt rohantatok bele a házasságba, hogy kiderült volna, hogy ez egyáltalán működhet-e.

Tudod, én mindig azt mondom, hogy önmagában nincs baj azzal, ha két ember különbözik. (Bár a szigorúan értelmezett "az ellentétek vonzzák egymást" közhellyel sem tudok azonosulni.) Viszont a hasonló értékrend és jövőkép elengedhetetlen egy működő párkapcsolathoz. Persze, ameddig tart a nagy fellángolás, addig "minden szép, és jó". Csak egy idő után az ember szembesül azzal, hogy bizony valamiben feloldhatatlan ellentétek vannak. Ha pedig egyikőtök egy gyereket akar, és kizártnak tart többet, a másikótok pedig legalább kettőt szeretne, ott nem lesz konszenzus. Nem lehet másfél gyereket szülni. Vagy az egyik, vagy a másik félnek kell feladnia a vágyait. Ami azért is nehéz, mert ez egy állandó, életre szóló dolog. Nem arról van szó, hogy ma este mit nézzünk a tévében... abból is lehet nézeteltérés, de holnap már okafogyott kattogni azon. Viszont a lakás, gyerek, munka, meg egyáltalán a szerelmi élet olyan dolgok, amik hosszú időre szólnak, egy nézeteltérés akár örökké is megmaradhat. Vagy az egyik behódol a másik akaratának, és így egész életében rosszul érezheti magát emiatt. Nem valami vidám kilátás.

De még ha csak egy komoly probléma lenne... A ti kapcsolatotok igazából csak a problémákról szól. Akkor is, ha egyébként egy erényes, jó ember. Sajnos ettől még nem fog két ember összepasszolni. Teljesen más az elképzelésetek a gyerekek terén; a lakhatást illetően; a házasságban betöltött szerepeket illetően; de még a szexualitásban is. Ez így egyszerűen nem működőképes.

A kérdés már csak az, hogy most - amikor még relatíve kis fájdalommal megúszható - döntesz úgy, hogy váljanak ketté az útjaitok, vagy még szenvedsz mellette 10-20 évet, és utána, megkeseredettként válsz el, vagy netán az egész életedet beáldozod ennek a működésképtelen kapcsolatnak?

A jövőben pedig ne kösd össze az életedet olyannal, akivel gyökeresen eltérnek a céljaitok! A házasság tipikusan az, amivel nem szabad rohanni.

Egyáltalán nem kell magadra haragudni, bármikor simán el lehet válni. A gyerek kérdés (közel anyudékhoz vs. messze anyudéktól), nem annyira rettenetesen nagy probléma, hogy ne lehessen jó megoldást találni, ami téged is tehermentesít, ha mindketten kompromisszumkészek vagytok (A gyerekszámot meg, hacsak nem rettenetesen fontos valakinek - nem lehet előre látni, az első után eldöntitek a másodikat, a második után a harmadikat)

A szexet meg nem láttad előre. Viszont szerintem ez a nagyobb gond, mert folyamatos feszültség lesz a párkapcsolatotokban. Ha neked is elég lenne havi egy, akkor nem aggódnék, de ha te heti 2-3 alkalommal szeretnéd, akkor ez nagyon nagy különbség.

Nem mondom, hogy jó döntést hoztál, de magadra haragudni fölösleges, és igaziból még időben kiderült, hogy nem működik. Most benne maradni egy rosszul működő kapcsolatban vagy gyereket szülni, viszont nagy felelőtlenség lenne. Terapeutához el lehet menni, hátha valamit tud kezdeni az eltérő szexuális igényekkel (gondolom, hogy a többi kérdésben biztos tud segíteni), de valószínűleg nem tud és akkor csak pénzkidobás.