Házasságban élő férfiaktól kérdezem, Ti hogyan reagálnátok, ha a feleségeteknek több hónapja elveszett a munkája a kialakult helyzet miatt?

Ezert nem szabad sosem masra bizni az anyagi biztonsagot, hazasodni meg vegkepp nem. En nem vagyok masra utalva, ha pedig mas lenne ram utalva, nyilvan amig lenne ertelme tamogatnam, de ha mar nincs elenegednem.

Én nem vagyok nős de attól függetlenül leírom mit gondolok erről. Először is ha valakivel összekötöm az életem az a minimum hogy kiállok mellette. Segítek neki minden értelemben nem pedig ferde szemmel nézek rá amiért benne van egy rossz helyzetben amiről nem tehet. Nem a te hibád baba hogy nincs munkád. A mostani helyzet sok embert elkaszált és nem is lehet munkát találni amíg ez tart... Ezt hogy nem látja át.... Sajnálom mind a két esetet. Azt is hogy rosszul választottál és azt is hogy nincs munkád. Szeretetet érdemelsz, megbecsülést, sok puszit nem pedig egy tahó gyökér valakit aki így áll hozzád. Ezt nem az aktuális helyzet hozta ki belőle hanem ilyen lehetett mindig csak kellett hozzá ez hogy kibújjon a szög a zsákból...

Igaz nem voltam meg hazas, de voltam ilyen mar ilyen szituban sajna. Azt figyeltem meg, h addig tartott az anyagi segitseg (szivesen) adasa, amig volt szerelem. Amint olyan fazisba erkezett a kapcsolat, h alabb hagytak az erzelemek, mar az anyagi (es minden egyeb) tamogatas is alabb hagyott.

#5 Es ebben megis mi a meglepo? Ha szeretsz valakit, fontos neked, nyilvan kihuzod a ganejbol, de ha mar nem, akkor miert tennel ilyet?

Már nem nagyon szeret, ez tisztán látszik. Óva intenélek, hogy gyereket szülj neki, mert ebből úgy néz ki semmi jó nem fog kisülni, rá nem számíthatsz anyagilag. Még jó, hogy kibújt a szög a zsákból, van ahol már gyerekek után jön ki egyeseknek ez a rideg énje.

Barátnőmmel egymást támogatjuk. Van, amikor ő szorul meg, van amikor én. Szó nélkül segítjük a másikat.

Ülj le vele és beszéljétek meg ezt az egészet. Ha nem megy, akkor jobb ezt nem erőltetni, és addig lépni, amíg nincs gyerek.