Mennyire nézték ki régen azokat, akik nem házasodtak meg? (30-40 évvel ezelőtt)

Szia!

Sok dologtól függött, mennyire nézték ki.

Nagyvárosban a szomszéd, a kolléga nem foglalkozott vele. A szülők voltak nagyon-nagyon meghökkenve és elszomorodva.

Falun ez több dologtól is függött. Volt, hogy egy lány a szüleinél maradt, nekik segített, netán őket ápolta. Őt biztos nem szólták meg. Mondjuk akkoriban a szüleinél lakó falusi fiatal felnőtt az nem mamahoteles volt, hanem kőkemény segítség a szüleinek, és gyakorlatilag a magánéletét áldozta fel. Ha egy férfi falun egyedül lakott (tehát pár nélkül, és a szüleitől külön), akkor nagy általánosságban inni kezdett és lecsúszott. Talán a falun, szüleitől külön élő, pár nélküli nőt szólták meg valamennyire. De őt is leginkább csak akkor, ha férfiak jártak hozzá (ez falun mindig kiderül).

#5 Szerintem az irigy emberek utálják azokat akiknek bejött az élet, akár családos, akár szingli.

Aki meg nem irigy, annak is tökmindegy, van-e családod vagy nincs. Szóval itt nem a szingliségről van szó.

Nos 30-40 éve még nem lehetett csak úgy tanulni és utazgatni kényedre-kedvedre, mivel a szocialista blokkba tartoztunk, vagy épp frissen kiléptünk belőle. Ugyan én akkoriban születtem, tehát sokat nem tudok erről, de anyámból kiindulva, aki akkoriban házasodott, azt gondolom, hogy ők eléggé cikinek tartották az egyedülállókat, jobban mint ma. Rengetegen egyetem első-második évében már feleségek voltak, gyerek mellett fejezték be, mert rengeteg plusz támogatáshoz juthattak a családosok. (a mai novákkatalinos családtámogató intézkedések semmik ahhoz képest)

Ráadásul a ma elterjedt szingli kifejezés sem létezett, ami valami misztikus menőséget adott ennek az életformának azóta.