Huszonévesek, szeretnétek majd megházasodni és gyereket vállalni?

A házasság ellen nincs kifogásom, bár nem prioritás. Gyereket meg abszolút nem szeretnék. Nem szeretem őket, nem tudok velük bánni, nem hiszem, hogy meg tudnám adni neki azt az érzelmi támogatást, amit megérdemelne. Emiatt önzőség lenne gyereket vállalni, és teljesen felesleges is.

Arról nem is beszélve, hogy a házasságok milyen nagy része végződik válással, és egyedül maradni a gyerekekkel semmi segítséggel enyhén szólva nem leányálom. Én ezt így semmiképpen nem vállalnám be. 22/N

egyiket sem tervezem soha.

20/N

28/F

Nősülést nem tartom fontosnak, de 2-3 év múlva ha lenne olyan alany, aki nélkül nem lennék teljes, gyermekeket mindenképpen vállalnék.

(3-4 éve, még nem ezt gondoltam)

Házasságot el tudok képzelni, számomra van ebben valami igazán szép elköteleződés, amibe csak úgy vágnék bele, ha megbizonyosodtam arról, hogy tényleg a másikkal szeretném leélni az életem, és készek is vagyunk megoldani dolgokat.

Gyereket viszont soha nem szerettem volna. Nem utálom őket, vannak kifejezetten normális, jópofa gyerekek, de otthonra nem kéne. Elég a munkahely, ahol megvan a dolgom, a szabadidőt szeretem szabadidőként kezelni. 29F