Mit tennétek a helyemben? Hosszú lesz, es kerlek ne csesszetek le érte. Nagyon ossze vagyok zavarodva sajnos, es most nagyon szükségem lenne megerto noi vagy esetleg férfi tanácsra.

23 évesen ez aztán élet.

Valaki kérdezte, én is furcsállom, hogy miután elkuld az any*dba még lefekszel vele??

Nem akarsz kicsit jobb életet magadnak egyébként? Hogy vissza költözz a szüleidhez oviba jarjon a gyereked te meg dolgozz az elképzelhetetlen? Inkabb szenvedsz így még, mint a munka?

#31, épp ez jutott eszembe nekem is, ha az uram ha egyetlen egyszer akárcsak véletlenül is azt mondja nekem, hogy menjek a rohadt k.va anyamba, abban a pillanatban szedem a sátorfámat, nem hogy még széttegyem a lábam minden második nap.

Kérdező, semmi önbecsülésed?? Keress munkát és ha nincs változás, beadni a válópert. És mi az, hogy így beszél veled? Ilyenkor te behúzod füled - farkad? Miért nem pofázol vissza neki? Szerintem ez a kérdés kamu, ennyire ostoba nem lehetsz...

Szerintem kérdező, érdemes lenne kicsit önállósodnod. Keress valami munkát, legyen gyakorlatod, bevételed, hogy ha esetleg úgy adódik, akkor egyedül is el tudd látni a kislányodat. Ha már 3 éves múlt, akkor gondolom már ovis, simán tudsz mellette dolgozni.

Az új/régi fickó varázsa szerintem első sorban abban áll, hogy nagyon ki vagy éhezve a figyelemre, de nem feltétlenül tartom jó ötletnek összejönni vele. Oké, ő azt állítja, hogy romlófélben van a házassága, de ugye tudod, hogy a házas férfiak 99%-a ezt a dumát adja le a szeretőjének, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem. Próbálj meg most egy kicsit függetlenedni a férfiaktól, a visszajelzésektől, és inkább magadra koncentrálni, meg természetesen a kislányodra. Szerezz önbizalmat, egy stabil hátteret, amire támaszkodhatsz, ami csak a tiéd. És akkor nem lesz olyan kérdés, hogy válni vagy sem, illetve akkor a férjed sem, és potenciálisan bármilyen jövőbeni férfi sem tud így az uralma alá hajtani. Nincs annál rosszabb, mint ennyire kiszolgáltatott helyzetben lenni.

Egyébként bár idősebb vagyok nálad, én a lányod helyében voltam gyerekként. Anyám háztartásbeli volt világéletében, apám meg úgy bánt vele, mint a ronggyal, mindenért is ő volt a hibás, aztán idővel ez átragadt rám is, mármint engem is folyton szapult és bántott. Gyomorgörcsöm volt minden nap, amikor hazament munkából, és gyerekkoromból a leggyakoribb emlékem, hogy a szüleim kiabálva veszekednek egymással. Hidd el, teljes család ide vagy oda, ez nem jó a gyereknek. Én már olyan 8-9 éves koromtól kezdve azt vártam, mikor válnak el. De persze nem váltak el, mert anyám sosem dolgozott, nem volt semennyire sem önálló, szóval ha apám idejekorán meg nem hal, akkor egész életében ilyen elnyomó, emberi életre alkalmatlan kapcsolatban tengődött volna. Óva intelek ettől az élettől.

A kistesót meg lehetőleg ne ezzel a fickóval és ne ilyen körülmények közé szüld.

Kitartást és sok boldogságot nektek a jövőre nézve.

u.i.: csak fél szemmel futottam át a többi hozzászólást, de az nekem is megütötte a szemem, hogy miután kapcarongyként kezel, te még naponta többször képes is vagy aláfeküdni... Azért ez nekem nagyon fura. Akármennyire is szeretnéd a hűségét biztosítani, nem ezen múlik, egy csalfa férfi simán képes így is félrejárni melletted, ha olyanja van, egy hűséges meg akkor se fog megcsalni, ha hetekig nincs semmi.

35

Vagy csak simán egy hülye f.sz.

Megtaláltam, még fent van a neten! Érzelmi erőszak teszt.

[link]