Házas nő vagy férfiként gyakran van, hogy plátói szerelembe estek?

Nekem van ilyen. Fiatal házasok vagyunk csupán, viszont van a munkahelyemen egy +10 évvel idősebb nő, aki valamiért nagyon vonzz. Jó ideig semmi nem volt, még csak nem is volt az esetem, aztán valamiért elkezdtem hozzá vonzódni. Van hogy átmegy, de van hogy ismét előjön.

Persze semmi sem lesz belőle, de a társaságát élvezem és olykor hiányzik is ha sokáig nem találkozunk.

Van, aki tetszik vagy szimpatikus vagy hogy is mondjam... Látnék benne lehetőséget, ha szingli lennék, de a plátói szerelem kifejezés azért túlzás.

Eleve nem vagyok az a szerelmes típus, abba szoktam beleszeretni, akiről eleve sokat gondolkodom, fantáziálok még amellett is, hogy tetszik. Mivel ezt alapvetően én befolyásolom tudatosan és párkapcsolatban elvből elhessegetek minden ilyen gondolati spirált, nem jellemző, hogy valakibe belebolonduljak. Nem is volt ilyen a jelenlegi kapcsolatomban. A régiben igen, mikor már a végét járta és ebbe a mesevilágba menekültem. :D

Azt nem mondanám, hogy szerelembe esek, de persze, elő-elő szokott jönni 1-1 ember kapcsán az a bizonyos bizsergés… és az első ember, akivel ezt meg szoktam beszélni, az a feleségem, röhögünk egy jót, és éljük tovább az életünket. És ez persze fordítva is így van.

Szerintem a legtöbb ember életében van ilyen, és nem attól leszel az erkölcs bajnoka, ha soha nem éreztél senki iránt semmit, hanem akkor, ha ennek ellenére nem teszed kockára az eddig évek, évtizedek alatt felépített életeteket másfél óráért. Arra baromi könnyű látatlanban nemet mondani, amivel még nem találkoztál, mint valós opció.

4

"elő-elő szokott jönni 1-1 ember kapcsán az a bizonyos bizsergés… és az első ember, akivel ezt meg szoktam beszélni, az a feleségem, röhögünk egy jót"

bizonyára egy "rendes" magyar feleség ezen csak úgy nevetgél, amikor a zura közli, h. megmoccant a farka/szíve másra... aha!

Ha gyakran van, akkor ott már nagy gond van a házassággal. Egy több évtizedes kapcsolatban ha előfordul ilyen 1-2 alkalommal,hát istenem, emberek vagyunk. De ha gyakran, akkor nem jó házasságban vagyunk.

Velem több évtized alatt kétszer fordult elő.

Egyáltalan nem gyakran, hanem először fordul velem elő. Borzasztóan bánt, mert jó házasságban élek, es nagyon szeretjük egymást a párommal.

Ezt a plátói is tudja.

Nem érzek testi vágyat iránta, nem is az esetem külsője, hanem a lelke, a szelleme.. Szóval plátói. Kerülgettem, hesegettem a gondolatot jóideje, de sajnos nemrég rafinált módon tudtomra adta, hogy szeret, es nem fog lépni, na itt végem volt, a szívem.., szóval bőgtem. Nagyon össze vagyok zavarodva, es utálom ezt, hogy szeretem, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Az egesznek semmi értelme. En hazas, ő elvált szingli, sajnos sokat látom, latni fogom azt is, ha társa lesz, márpedig lesz... Segítség! :'(''' Fogalmam sincs, hogy ezzel mit kell csinalni így még nem voltam. A mellkasom ég folyamatosan, es ez nekem csak bánat. Segítsetek hogy lehet ezt elapasztani vagy hog mondjam. Nem erezni ezt. Vagy valami mentális bajom van?