Kihűlt házasságban élni miért rosszabb mint egyedül?

A házasság arról szól, hogy van egy társad. Testi-lelki.

Ha kihűlt, az azt jelenti, hogy már nincs.

A kérdésre még nem tudok válaszolni, majd szerintem 1 év múlva már igen.

A társas magány messze rosszabb, mint egyedül, de nyugiban. Mikor össze vagy kötve a másikkal, kötelező programok, de már idegesít a jelenléte. Mikor már képtelen a két fél idomulni és csak feszülnek.

Az, amiről te írsz jó lehet. De nem az a jellemző, hanem a fent említett helyzet. Márpedig az állandó nyomás és stressz messze rosszabb, mintha egyedül élsz. Mellesleg, az, hogy nincs párod nem jelenti, hogy egyedül vagy. Én soha nem voltam magányos.

Ezeken felül, egy rossz kapcsolatban benn ragadva a lehetőséget is megtagadod, hogy jó kapcsolatod legyen.

Ki mit nevez kihűlt házasságnak?

- Kihűlt= nincs szex, nem is beszélgetnek érzelmi dolgokról csak a napi megélhetéssel kapcsolatos "kötelező" mondatok hangzanak el, anyagi okok miatt maradnak együtt?

- Kihűlt= nincs szex (egyik félnek sincs rá igénye), de baráti a kapcsolat, minden témáról tudnak baráti hangulatban beszélgetni, jól össze tudják hangolni a mindennapjaikat, tisztelik egymást?

Van az a szint amikor az egyik fél (vagy mindkettő) már a másik jelenlétét sem tudja elviselni, nem ért egyet a másik életszemléletével, nem tud azonosulni a dolgaival stb. Akkor már jobb inkább egyedül.

De van olyan is, amikor barátsághoz hasonlóan élnek házasságban (gazdasági közösségben) emberek. Azt már mindenkinek magának kell eldönteni, hogy neki ez jó házasság e, vagy jobb inkább egyedül.

Csak a fő kérdésre válaszolva: Kihűlt házasság:

"Neked" ott van a férjed. "Neked" vannak/lennének érzéseid, neki már nincs. Hogyan éled ki az érzéseidet?

Míg ha egyedül van az ember, akkor már több lehetősége van/lenne.

#8-nak

Lehet, hogy csak én érzem a liánozást pejoratívnak, de annyit írnék azért, hogy van olyan helyzet is, amikor a körülmények miatt lehetetlen az azonnali változtatás. És ez részükről nem immorális, hanem kényszerű cselekedet.

Azért, mert amit fent írsz, olyan,mintha a meglévő barátaim mellett lenne még egy otthon is. Csakhogy én nem akarok otthonra barátot! Imádom a barátaimat. Szívesen átmegyek hozzájuk, és ők is átjöhetnek.

A férj ilyen esetben olyan, mint egy barát, akinek sokkal több hátránya van, mint előnye. Ok., lehet, csúnyán hangzik, de a teljesség igénye nélkül írok pár példát. Ha szabadnapos vagyok, és nincs kedvem főzni, akkor veszek magamnak valami kész kaját, a rendes, máshol lakó barátaimat meg nem hívom meg aznap ebédre. Ezzel szemben az otthoni barátom hazajön, és számonkér, miért nem főztem, hisz otthon voltam egész nap.

Ha a jóképű új kolléga meghív munka után egy kávéra, akkor a máshol lakó barátaimnak nyugodtan áradozhatok róla, az otthoninak meg hazudhatom, hogy túlóráztam.

Egy szóval nem ad semmit, csak plusz munkát, meg korlátokat és én se nyújtok neki semmit. Nem tölti be a férj szerepét, viszont foglalja valaki elől, aki ki lehetne. Tulajdonképpen ki ő nekem akkor? Egy barát? Rendben, akkor váljunk el és éljünk külön, pont úgy, mint a többi barátommal. Régen rossz, ha valaki csak a férjével tud beszélgetni, vagy programokat csinálni. Tisztelet... A főnökömet is tisztelem, mégse viszem haza.😁 Normális esetben az embernek a férj az életének egy fontos szereplője, de nem az egyetlen. "Nincs kihez két szót szólni." Talán a nyugdíjasoknak. Én aktív emberként egész nap emberek között vagyok, munkában edzésen, barátokkal, vagy családdal. Ha hazamegyek pont hogy inkább befognám már kicsit a pofámat😂