Leélni egy életet boldogtalan házasságban? Eggyütt maradni a gyerekekért? 32 éves éves vagyok, azt hiszem még túl fiatal ehhez. Boldogtalan vagyok a házasságomban, és egyedül kevés vagyok a megoldáshoz. Nagyon összetett és sokrétű ez a probléma.

Rengeteg ilyen esetet látok olvasok itt gyk-n. Persze a valóságban ezek ritkábban látszanak, mert mindenki igyekszik elfedni a hibákat. Aztán kívülről csak azt látni, hogy X Y válik.

Nem hiszem, hogy van visszaút. Ha most ilyen a párod hozzáállása, később sem lesz jobb. Idősödik, fáradtabb lesz + mégjobban megszokja a mostani helyzetet.

Egyes esetekben szeretőt keresnek ilyenkor, ha nincs más lehetőség.

Nem érdekelnének a gyerekek.

32 vagy!, előtted az élet - boldogtalanul akarod leélni? Lépj ki a kapcsolatból mert egy életed van, a gyerek meg alkalmazkodik.

Aki igazán szeretni fog szeretni fogja a gyermekeidet is - ez egy bullsht.

Vagy szereti, vagy nem. Engem pl utált a mostohaanyám - és nem én vagyok az egyetlen, elég itt olvasgatni, ahol vagy a felnőtt kérdez a párja gyerekéről (nem kedveli, hogy kedvelhetné meg vagy akár egyenesen utálja), vagy a gyerek, hogy mit tegyen, mert kicsinálja az új pár.

"Én annyira szeretek csókolózni, de ő nem is tud szinte. "

Akkor nem volt ez intőjel, hogy járni sem kellene vele, se komoly kapcsolat, nem , hogy házasság vagy gyerek. Persze,hogy csak üríteni vagy jó.Jobb ez nem lesz.

#38

Dehogynem volt intőjel, csak mindenáron kellett valaki. Ez meg pont kéznél volt.

A gyerekkel való takarózás meg nagyon nem jogos. Egyetlen gyerek javát nem szolgálta még pozitívan egy boldogtalan kényszer házasság. Csak szeretik az ellenkezőjét bizonygatni bizonyos kényelmes, lusta és gyáva emberek. Azok, akik nem merik felvállalni az egyedüllétet, pedig lehetne boldogabb az életük, csak tenni nem akarnak érte. Így marad az önsajnáltatàs és a kéretlen jajgatás. Amíg valaki csak ennyit tud, az inkább maradjon csendben.