Férfiak akik nem házasodnak és gyerekeik sincsenek, azok végülis sosem lesznek igazán felnőttek?

"Mondjuk azt sajnálom, hogy nem lett senkitől sem gyerekem, mert szeretem a gyerekeket, jó velük mesét nézni, focizni, játszani."

De ha szó szerint semmid nincs, hogy akarnál gyereket nevelni? Arra még két embernek sem egyszerű sokszor összerakni a pénzt, ha semmid nincs, mit tudnál hozzárakni?

"Én sosem nősültem meg, nem is igen fogok, de ez önhibámon kívül alakult így. "

Ekkora bullshitet. Magad próbálod nyugtatgatni ahelyett, hogy felelősséget vállalnál a tetteidért és életedért.

Én valahol úgy gondolom, hogy igen.

Persze, jogilag felnőtt, aki 18 fölötti.

És nem vetném össze az anyja szoknyája mellől mozdulni nem tudó férfit azzal aki önállóan vezeti a háztartását.

Sőt, a gyermek kérdését is elvetem, mert manapság nagyon sokan tudatosan gyermektelenek.

Ugyanakkor együtt élni valakivel, a társaddal annyival másabb, hogy igencsak felnőttségre tanít. Mert felelős leszel a párodért és ez egy nagyon fontos kulcsszó.

6-os, ez a két véglet, amit írsz. Se egy csóró apa, se egy gazdag, de nem törődöm apa nem jó.

De a gyerekhez, tetszik vagy sem, azért kicsit több kell, mint amit itt leírtál, azért egy családot akaró nőtől nehogy már elvárás legyen, hogy legyen valamid.

Mondjuk az én férjemnek sem volt, mert fiatal huszonévesen jöttünk össze és együtt raktunk össze mindent, dr azért egy 30 éves embertől, akár férfi-akár nő, elvárható, hogy tudjon valamit felmutatni, ha családot akár.

Ha könnyen akarsz élni, lemondások nélkül akkor ne vállalj gyereket.

Pont azt jelent felnőttnek lenni, hogy felméred mit akarsz, és bármiféle nyomással szemben azt is teszed.