A férjem nem akar engem és a picit?

Azt írtad, hogy a férjed. Akkor, ha terhes vagy mi az, hogy "nem akarom belekényszeríteni"?? A házasságokban születnek gyerekek (azon kívül is), de ha elvett csak veled képzeli el az életet... Ha tud gyereket csinálni a feleségének, tudnia kéne nevelni is.

Másrészt nem hinném, hogy az utolsó két hónapban vett volna pálfordulatot. Mikor hozzámentél hasonló lehetett az emberekhez munkához való hozzáállása. Tehát nagyon jól tudtad hogy viszonyul az életéhez, ezért vagy ennek ellenére mentél hozzá. Ebbe a hibába esik sok nő, hogy azt gondolja "a házasság után majd értem megváltozik" Na ez nem így van.

Igazából a mit kellene tennem kérdésedre egy választ tudok. Semmit. Mert ugyan terhesen férjes asszonyként mit tehetnél... Reménykedj, hogy a gyerek tényleg megváltoztatja majd és egy lusta dögből, család és munkaszerető embert farag. VAGY válj el. Más lehetőséged nincs.

Nem lett volna szabad azt mondani neki, hogy nem köteles vállalni a babát.KÖTELES, mivel az övé is.Ilyen embertől nem is várhatsz sokat sajnos.Engem is nagyon zavar, ha sokat "játszik" a férjem, de ő dolgozik, segít gyereket nevelni, mindent rendez-intéz.Ezt Te választottad így, sajnos vállalnod kell a következményeket.

Az a baj, azt hiszik sokan, hogy egy gyerek majd mindent megváltoztat. (Én sajnállak)

Első vagyok és én is remélem:)

Tudom sovány vigasz, de van az a típusú férfi aki beleszeret a gyerekébe mihelyst meglátja. Igaz őket sokszor maga a várandósság nem köti le.

Ha beleszeret a babába nyert ügyed van, mert a holdon is fejtene kavicsot érte. Csak remélni tudod, hogy ez a típus a férjed.

Az elsőnek van igaza szerintem. Kivéve azt, hogy "ha tud gyereket csinálni, akkor nevelni is tudja". Ugyan. Egy 16 éves is tud gyereket csinálni, mégsem tudná nevelni. Ha gyerekes a férjed(tökmindegy hány éves), te hozzámentél, és annak ellenére vállaltad a kicsit, hogy tudhatod: úgyis egyedül kell vesződnöd mindennel (mert a férjed ettől nem fog felnőni), akkor igazából magadnak köszönheted a dolgot.

Igaz, hogy megkérdezted, hogy vállalja-e a kicsit, de azt neked is be kellett volna látnod, hogy más az amit mond, és más az amire hajlandó/képes. Ez már a te hibád, hogy hiszel neki. Hisz ismered, láthatod, hogy nem számíthatsz rá. Ilyen szempontból neked is gyerekes a felfogásod. Gondolom, már jó ideje felnőtt(jogilag) így már változni biztosan nem fog, hiába minden beszélgetés. Nem vagyok váláspárti, de az az igazság, hogy ami az elejétől kezdve rossz, azon javítani nem lehet, csak végetvetni neki.

Első vagyok:

Ha tud gyereket csinálni házasságban nevelni is kéne tudnia. Igazad volt, így gondoltam és így igaz a kijelentés. Ahogy leírtam először tényleg nem túl precíz megfogalmazás.

Bocsi a többiektől az offért

6. vagyok

Én amondó vagyok, hogy ha a gyereket legalább az egyik fél nem akarja, akkor el kell vetetni. Ebből a szemszögből a férjednek valóban igaza van, mert mit tehet? lesz egy gyereke, akit vagy "nevel" vagy rossz embernek kiáltják ki, és ő is annak érzi magát, holott valószínűleg nem akarta a kicsit. És ez az ő érzése, mindenkinek joga lenne eldönteni, hogy akar-e szülő lenni vagy sem. Tulajdonképpen tényleg döntöttél felette.

Te lehetnél anya más férfitól is, neki viszont nem jutott más választás: apa lesz vagy apa lesz.

Hajadonok, tanulság: Érett férfihoz menjetek hozzá és még házasság előtt kerüljön szóba a baba téma, mert különben ilyen csúnya vége lesz.