Általában férfiak vagy nők azok a külső személyek, akik házasságtörésre csábítják egy házaspár egyik tagját?

Szerintem inkább a nők. A férfiakat könnyebb elcsábítani, mert elég egy dögös nő, hogy máris a szex jusson eszükbe, míg egy nőnek általában hosszabban kell udvarolni, hogy megkívánja az adott férfit.

Ezek után persze már egyformán működik a dolog, ha az illető kívánja a csábítót, akkor már csak az a kérdés, mennyire erős jellem, hogy nemet tudjon mondani, illetve mennyi idő alatt lehet meggyőzni, hogy mondjon inkább igent.

Ifjú lánykoromban nem csábítgattam senkit mert volt barátom, mégis sok nős pasi próbált rámrepülni. Kollégák, ügyfelek. Amikor meg kérdeztem, hogy de hát felesége (meg gyereke) van, akkor meg jött a szokásos duma, hogy mi már nem vagyunk úgy együtt, válni fogunk de most nem, blabla.

Most visszagondoltam, minimum 8 nős pasi ágyába tudtam volna bemászni (ha akartam volna) úgy, hogy eggyel sem én kezdtem ki és nem küldtem semmi jelet felé!!! Úgyhogy én nem hiszek ebben a házasságtörésre csábító dologban.

Nem kell hozza senkinek senkit csabitgatni, vagy pedig hiaba csabitgat akarki akarkit.

Van a mondas "konnyu Katit tancba vinni"

Ha egy kapcsolatban minden oke, annak a feleit az csabitgatja aki akarja, ha nincsen rendben, akkor csabitani sem kell.

sztem kb egyenlő az arány.

a férfiak rámenősek, a nők közt meg sajnos sok a könnyűvérű, akiknek nem számít, szingli-e a kiszemelt vagy sem, nyomulnak.

de egy kapcsolathoz 2 ember kell. a megcsaláshoz is.

ha az egyik nem vevő a csábításra, akkor a másik fejre is állhat, nem ér el semmit.

a félrekuki már csak okozat, de nem ok.