Feleségem aktuális munkahelyén a férfi kollégákkal, férfi főnökeivel szerintem nem csak munkatársi viszonyt tart fenn. Szerintetek mit tegyek?

én is jobban szeretek a férfi munkatársakkal főnökökkel dolgozni

és már a suliban is mindig fiú barátaim voltak velük jobban kijövök

a nőkkel nem tudok dumálni megbeszélést tartani semmit sem

soha nem is volt normális barátnőm

szal én semmit nem tennék

valszeg ö is olyan amilyen én :-)

Próbálj megbízni benne, esetleg kérdezz rá nyíltan! Ameddig nem beszélsz vele úgysem fogsz megnyugodni! Egyébként jó a házasságotok?

U.I.: Én is jobban kijövök a férfi kollégákkal (nő vagyok) mint a nőkkel, mondhatni baráti kapcsolat is van, de a páromat sosem, semmilyen körülmény között nem csalnám meg!

3 hete dolgozik ott!

Nem vagy te kissé paranoiás?

Vezető beosztású nő létére, gondoltad, hogy a többi vezető, kolléga is csak nő lesz?! Ha férfiak a közvetlen kollégái, mégis kik hívják fel telefonon? Az urak feleségei?!

Képzeld, a férjem éppen úgy szokott a kolléganőkkel is ebédelni, mint a kollégákkal. Nincs ebben semmi. Együtt dolgoznak, együtt van az ebédidejük, talán vonuljon külön mert féltékenykedik a férje? Gyakran ebéd közben tárgyalnak meg egy-egy ügyet, vagy beszélnek át egy projektet...

Szerintem neked kevés az önbizalmad, magadban nem bízol, a feleséged csinos asszony, te nem érzed magad eléggé férfinak mellette.

Őszintén szólva én is jobban szeretek a férfi kollégákkal beszélgetni, együtt dolgozni, mert nem kétszínűek, ha valami nem tetszik nekik, akkor odajönnek és a szemembe mondják. Ráadásul nem kell állandóan azt hallgatnom, hogy "a Pista már megint nem mosogatott el és már hetek óta nem szexeltünk".

Nekem az eddigi életem során mindig az volt a tapasztalatom, hogy a férfiakkal sokkal jobban ki lehet jönni. Az már más kérdés, hogy egy-egy férfit ki mennyire enged magához közel. Nem szabad hagyni, hogy tovább menjenek a dolgok, idejében el kell nyomni csírájában. (Amennyiben az ember hűséges típus).

Nem ismerem a feleségedet, de attól, hogy a férfiak között jobban érzi magát, még nem csal meg.

Az már más kérdés, hogy én azt vallom, ahogy a munkahelyemről kilépek, megszűnik létezni és csak a magánéletemmel vagyok hajlandó foglalkozni. Ebből kifolyólag nem hívogatjuk egymást a kollégákkal, bőven elég az a napi 9-10-11 óra munkaidő, amit egymással kell eltöltenünk :-)

Szerintem ne képzelj bele olyat, ami nincs, ha pedig nagyon nem hagy nyugodni a dolog, akkor ülj le a feleségeddel és beszélj vele nyugodtan a kétségeidről.

32/N