Vannak itt olyanok, akiknek külföldi a férje/felesége? Nem külhoni magyar, hanem idegen anyanyelvű?

Meg nem vagyunk házasok, de gondolom par honap nem számít.

Könnyű volt megérteni egymást, mivel mindketten jol beszélünk angolul - egyenlőre ez a kozos nyelvünk, amig en meg nem tanulom az o anyanyelvet. Mentalitásunk hasonló, a kultúra es a kornyezet mas, mint Magyarorszagon. Nekem ez pozitív, igyekszem minél jobban "besimulni", felvenni a mosolygós, pozitív gondolkodos, segítőkész stílust, ami itt normalis.

O 42, en 38 es interneten ismerkedtünk meg.

Elég jól beszéltem angolul amikor megismerkedtünk a férjemmel, aki angol, így megértenem őt nem volt túl nehéz. A legnehezebb a londoni brit akcentus megértése volt, mivel a suliban amerikai tanáraim voltak. Ha valamelyik szó, vagy kifejezés hiányzik, egyszerűen megkérdem, hogy az mit jelent. Erre így 5 év után már csak nagyon-nagyon elvétve van szükség, és szerencsére az akcentusom is kopik :) Mivel természetesen magyarul nagyobb szókinccsel rendelkezem, eleinte nagyon frusztrált, hogy nem tudtam magam olyan árnyaltan kifejezni mint szetettem volna. Tényleg itt kint kellett megtapasztaljam, hogy attól, hogy otthon jól megtanul az ember egy nyelvet, csupán az alapokra elég amikor majd minden nap szinte szünet nélkül anyanyelvi környezetben kell kommunikáljon.

Mivel van 2 gyerekünk és hozzájuk magyarul beszélek, most már a férjem is ért egy kicsit magyarul, bár azt mondja, soha nem bírna megszólalni. :D

Ja, bocsi lemaradt a mentalitás, kultúra. :) Nem volt belőle sose gond, mivel mindketten elég nyitottak vagyunk, a mai napig sokat tanulunk egymástól.

A többi titok ;)

3. voltam

Felesegem orosz, az o nyelven beszelgetunk mivel kozben megtanultam. A kulturakozi kulonbsegek elojonnek idonkent, illetve neha furcsa ugy "veszekedni" hogy kozben szunetet tartasz nyelvtani kerdes miatt :) de mukodik a dolog)

30 eves vagyok, o 27, harom eve ismertuk meg egymast Magyarorszagon, azota Franciaorszagban elunk.

Az én férjem orosz, ő 30, én 24 vagyok.

Nem volt nehéz megértetni magunkat egymással, már elég régóta Magyarországon él, jól beszéli a nyelvet. Plusz ott van az angol és a német, ha más nyelvre akarunk váltani és én is tanulok oroszul, hogy az ő anyanyelvét is tudjuk használni.

Az elején kicsit nehezebb volt, más környezetben nőttünk fel, mások a szokások, de sikerült egy közös rendszert kialakítani, ami eddig remekül működik. Hamarosan megszületik a lányunk, akkor talán még változik ez valamennyit, de majd meglátjuk.

Budapesten, egy koncerten ismerkedtünk meg.

En mar tudtam az o nyelven, amikor hazakoltoztunk o megtanult magyarul. A kommunikacioval sosem volt gond. Az eltero kultura es szokasok miatt sem, nem volt nehezebb mint egy magyar csalad eseten, ahol mind a ket fel csaladjaban masok voltak a szokasok, hogy pl.Karacsonykor kihez mennek, hogyan es mikor allitanak fat, stb.

Mi vegul elvaltunk, de ugyanaz volt mint mas magyar-magyar paroknal, nem a mas nemzetiseg es nyelv volt a gond.

Az én férjem dán. Angolul kommunikálunk, mert mind a ketten ezt a nyelvet kezdtük el használni egymással. A férjem azt mondja, hogy furcsa engem hallgatnia dánul beszélni :)

Én 33, ő 34.

Közös ismerősön keresztül ismerkedtünk meg.

A férjem bangladesi, Angliában élunk.

Angolul beszélunk egymással. Elején furcsa volt, hogy teljesen más kultúra, borszín, vallás (muszlim-keresztény), de próbáljuk a legjobbat kihozni a dologból. Szerintem az a kulcs, hogy elfogadjuk egymást és tiszteletben tarsuk egymás szokásait. Például nem nyaggatom, hogy Ramadankor egyen, nem szólok bele hogy mikor imádkozik, hogy étkezésnél inkább kézzel eszne. O is elfogadja az én szokásaimat, most Húsvétra kaptam tole egy 20 centis toltott csokitojást amit majd vasárnap egyutt elfogyasztunk. :) O szeret fozni, szívesen készít nekem kaját akár disznóhúsból is, míg mikor egy fajtát eszunk, akkor hús alapanyagnak halal húst használunk.

Az akkori munkahelyemen ismertem meg, angol étterem, o szakács, én pincérno voltam.

22L és 31F