Féltem a férjem és nem érti ezt meg épp ésszel?

A sógorom közel 50 éves, és a pesti utakra úgy tekint mintha az a hungaroring lenne, és az emberek lennének az akadályt jelentő gumik. Nagyon ritkán ülök a kocsijába mert halálfélelmem van. 15 éve a sógorom , és ez idő alatt csupán csak 3 kocsiját törte totálkárosra, és 2 kocsit úgy, hogy javítható volt még. Rádudál azokra, sőt a seggükbe mászik akik betartják a sebességhatárt, rájuk ordít, hogy ne vánszorogjanak ha nincs előttük forgalom. Megelőzi őket, és már repeszt is 100-al ahol 50-nel lehetne menni. De a vadbaromnak valamiért mindig szerencséje van. Másokban eddig nem tett kárt, nem ütött el senkit sem (csodálkozom is rajta) és sosem fülelik le gyorshajtásért.

Néha azt kívánom(mondtam már neki is), hogy egyszer olyan valaki seggében legyen aki berág rá, és jól megruházza. Hátha visszafogná magát.. De szerintem nem. Talán egy nagyon csúnya, komoly baleset lenne az amitől változna. De senki halálát nem kívánom, még a sógoromét sem, mert a vezetési stílusa ellenére kedvelem.

Nem azért ,de nem veszed észre hogy ezzel azt sugallod hogy egyáltalán nem bízol benne?És ha nem bízol benne akkor valószínű máshol sincs bizalom....

Ha nem megy neki akkor úgysem fog menni...

Amúgy biztosra veszed hogy összetörné az autódat?Összetört eddig egyet is?

50 km/ h a megengedett ő 87el ment.

Száguldozott :) :)

22-es: szerintem nem összekeverendő a párkapcsolati bizalom és az aggodalom az agresszív vezetési stílus miatt.

Én is nagyon aggódom, amikor a barátnőm vezet(bár egész más a helyzet, mint a kérdezőnél, ő egyszerűen lassú és ügyetlen), de ez nem azt jelenti hogy ne szeretném és ne bíznék benne.

Itt cseszted el a dolgot, hogy nem hagytad vezetni (mert agresszív, nem megy neki, stb...). Így egyre idegesebb lett, mindenáron bizonyítani akar, mivel gyakorlatilag "kiherélted" azzal, hogy kivetted a kezéből a kormányt. A férfiaknak presztízskérdés, hogy ők vezessenek.

Mivel nem hagyod vezetni, amikor itthon van, ő külföldön nem vezethet, így sose lesz rutinja. Te is elkönyvelted bénának és persze, hogy ideges, ha mégis vezethet. A frusztráltság és a rutintalanság viszont halálos együtt. Részben szerintem ezt neked is köszönheti, részben magának. Amikor nem hagytad vezetni, mivel frissjogsis voltam ("túl messze van, túl forgalmas, nem fogsz tudni parkolni, esik/havazik") én is kapkodtam, csapkodtam, ha kormány mögé kerültem, mivel rutintalan voltam és mindenáron bizonyítani akartam, hogy én is be tudok állni a lehető legkisebb parkolóhelyre, én is tudod vezetni szemelkélő esőben és minden létező hibát elkövettem.

Amúgy most gondolj bele: nem tudom, hogy van-e már gyereket vagy nincs, de ha te egyszer beteg leszel/elutazol/stb... akkor a párod majd hívjon taxit, mert pár éve elkönyvelted vezetésre alkalmatlannak? És ha kórházba kell rohanni, mert a mentő nem ér ki? (Tudom, ezek elég rossz példák, de szerintem érted mire gondolok.)

Mivel mint említettem engem is a széltől is óvtak korábban, mert egyesek szerint alkalmatlan voltam nem is vezettem jól. Azonban amikor egyedül maradtam egy kocsival és nem volt, aki elvigyen/leparkoljon/beálljon a garázsba, valahogy meg kellett oldanom. És kapaszkodj: belerázódtam. Nem két hét volt, mint az ügyeseknek, én kicsit többet szenvedtem a parkolással, mire berögzültek a mozdulatok, de belejöttem.

A párodnak meg vegyetek egy olcsó kocsit, tanuljon meg vezetni.