Hosszútávon jót vagy kevésbé jót tehet az együttélésnek, ha a megszokottnál fordítottabb szerepet tölt be a két fél?

Egy házasságban mit tehet, hosszú távon, ha:

- a férj alkalmi munkához hasonlót tevékenykedik. tanulmányokat csinál , ír tankönyvekhez, szakkönyvekhez, tehát tanult ember. De szabadúszó.

- a feleségnek viszont főállása van, egy pénzügyi cégnél, jobban keres, kiemelkedő fizetés. Tehát ő jár objektíve dolgozni.

- következésképpen, a férj főz, takarít és mos.

- Egyébként a férj menne gyesre, de a gyerekkel várnak. persze előbb utóbb lesz gyerek.

Szal a lényeg, hogy effektíve, megfordították, a megszokott házaspári formulát. (nem azt mondom, hogy a férjnek kéne viselnie a nadrágot, ha valaki azt hinné erre célozgatok. Csak a fordított a megszokott.)

Egyébként nem is látszik ezen kívül úgy, hogy a férj eltartott, vagy csüngő. 30-asok, a férj jóképű, ápolt ízléses, szexi, pazar pasi.

A feleség, magas karcsú, dekoratív, szintén ízléses, szexi, hosszú szőke hajú, szép. (szal dögös.)

Tehát nem azok a besavanyodott, elhanyagolt típusok, Látszik, hogy ami jön kihasználják.

Szal ez formula működőképes hosszútávon is, vagy csak ideig? Ti, hogy éreznétek ebben magatok, pasik, csajok?

Boldogok lehetnek így? Vagy számít a szokásos formula cserélése?

Egy általam ismert házaspárról van szó, egyébként. Meglehetősen ritkán találkozunk, a táv miatt, de akkor több időt töltök velük, mint barátokkal. És ezt tudom róluk, és ezt látom, ahogy élnek.