Ti a testvéreteket vagy a házastársatokat választanátok?

Nem értem, miért kellene bárki mellé állni így általános értelemben.

Ha konfliktus lenne köztük, akkor elsősorban igyekeznék, hogy higgadt legyen a hangulat, normálisan beszéljék meg. Mindketten felnőtt emberek, a legjobb az, ha ő el tudják intézni egymás között.

Az, hogy én személy szerint kinek adnék igazat egy adott szituációban, az nyilván attól függ, mi maga a konfliktus. Pl ha a tesóm átjönne és turkálna a férjem cuccai között, amin ő kiakadna, akkor nyilván a férjemnek adnék igazat. Ha mi mennénk át a tesómhoz, és a férjem turizna, akkor meg a tesómnak adnék igazat. (Most ez csak hirtelen példa, szerencsére egyikük se ilyen tahó :D )

A fontos, hogy kulturáltan rendezzék.

Ha meg teljesen békíthetetlen a dolog, akkor meg ne találkozzanak, és kész, akkor nincs se vita, se duzzogás, se erőltetett jópofizás. Nem kell összejárni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember olyanokkal lógjon együtt, akiket nem kedvel igazán.

#4

Miért ne működhetne?

Nem is igazán értem, nálunk eleve nem divat minden családtaggal összejárni állandóan...

Szüleim 30+ éve boldog házasok úgy, hogy anyukám és az apai nagymamám az első perctől kezdve nem kedvelték egymást. Utálkozás soha nem volt, de megtartották egymástól a tisztes távolságot, ha 3 évente egyszer találkoztak, akkor sokat mondok. Mégis működik a szüleim házassága, és apukámnak is jó kapcsolata volt a mamimmal. (Sajnos azóta már elment.)

Én se vagyok puszipajtás a férjem tesójával, és? Sátoros ünnepeken látjuk egymást (legutóbbi két alkalom az ő esküvőjük meg a miénk, példának okáért), olyankor egy udvariasan kedves modort felveszünk egymással, és kész.

Nem is teljesen értem mondjuk, hogy miért kellene egyáltalán nagyon találkozgatnunk. Nekünk is megvan a saját életünk, meg nekik is, teljesen mások a hobbijaink, satöbbi, szóval amúgy se lennénk összegyógyulva.

Mi közöm lenne nekem az ő konflitusukhoz?

Azt gondolom, hogy ha valaki választás elé akarna állítani egy ilyen helyzetben akkor az nem szeret engem.

A másik probléma, hogy ez a konfliktuskezelési eszköztár fejletlenségére utal, egy gyerek szintje.Továbbá csak azon ember gondolkozik végletekben aki fél-elem-ben él.

Ugyanis csak kettő érz-elem létezik.

A szer-etet és a fél-elem.Az összes többi ennek a kettőnek az okozata és vetülete, hisz minden negatív érzelem a szeretet áramlásának a megszakadásából fakad, így jöhet létre a harag, gyűlölet, féltékenység, stb.

Aki fél az pedig nem egész-séges.Logikus...

De szép a magyar nyelv. :)

Utálok vitatkozni, szóval egyik mellé sem.

Továbbá! Nem tűrök el magam körül "szenvedélyes", "temperamentumos" embereket, szóval ha vitatkozós lenne akár a testvérem, akár a feleségem, nem sokáig lennék vele egy helyen, leredukálnám a kötelező ünnepekre testvérem (3 születésnap (ő, én, anyám), karácsony), a "feleségem" meg ha vitatkozós nem is lenne a feleségem, ha meg akkor derül ki, akkor hamar válás lenne, mert a vitatkozós-rikácsolós-kritizálós emberekre én hazudozással, bujkálással és teljes bezárkózással reagálok, szélsőségesebb esetben teljesen ignorálom, mintha nem is létezne.

Ez utóbbi sajnos nagyon jól megy, "távolabbi ismerősökkel" is, sokszor nem is akaratlagosan, hanem mert csak ez megy.

Ismerni kéne a helyzetet. Így nehéz bármit is mondani.

40F