Szerintetek mitől függ, hogy valaki hűséges a párjához, egy hosszú kapcsolatban, vagy nem?

Hogy mitől függ a hűség? Házasságkötés előtt jól megismertük egymást a feleségemmel, láttuk, de elfogadtuk egymás apró hibáit, szóváltások idején uralkodtunk magunkon, soha nem sértegettük egymást, nem voltak csendes óráink, mosolyszünettel, mindig az szólalt meg elsőnek, akinek mondani valója volt a másik felé. A nyáron szeretnénk megünnepelni az 55. házassági évfordulónkat...

Ffi.

#1 szívből gratulálok!

Én is azt gondolom, jól meg kell ismerni a másikat, mielőtt házasságra lépnének. Csak úgy nem kezd kihűlni a dolog, ha a két fél fenn tudja tartani a tüzet. Akár gyereke mellett is. De ha te már a megcsaláson gondolkodsz, az régen rossz. Ott már nem sok megmenteni való maradt. Megcsalás helyett inkább válj el szépen.

Itt az a problèma hogy nem tartottàtok ègve folyamatosan a tüzet. Arròl, viszont hogy megcsalod azt gondolom hogy nincs is meg az a testi kontaktus sem màr köztetek.

Együtt vagytok màr màr megszokàsbòl, a gyerekek miatt, a csalàdi idill miatt.

Nem is tudom hogy ez menthető lehet e :(

Sajnàlom

Neveltetés, vérmérséklet, értékrend és az, hogy megkapja-e, amit a kapcsolattól vár.

Van, aki egyáltalán nem monogám és ezt magának sem vallja be, mert annál jobban akar pl családot.

Van, akit semmivel sem lehet megtartani, mert neki a megcsalás természetes, ösztönös dolog.

Van, akinél meg az természetes, hogy ha kapcsolatban van, kapcsolatban szexel csak.

Van, aki nem a változatosságra megy és nem az adja az élményt neki, hogy valami új.

Van, akinek egyszerűen olyan alacsonyak a szexuális igényei, hogy akkor sem köt ki más ágyában, ha a kapcsolata rossz, mert nem lehet elcsábítani ilyesmivel.

Van, aki kiég egy rossz kapcsolatban és máshova menekül, de gyáva szakítani.

Van, aki elég erős ahhoz, hogy kilépjen, ha rossz és nem sunnyog.

Van, akinél tönkretesznek mindent a gyerekek, mert nem jut idő egymásra (vagy az egyik fél annyira belebuzul a gyerekekbe, hogy nem kíváncsi a másik félre).

Én alapvetően úgy gondolom, hogy minden esetben korrekten lehet eljárni, csak van, akinek ez a döntés magától értetődő és ha összehozott egy rossz kapcsolatot, nem azzal kompenzál, hogy tart mellette egy másikat. Kilépni mindig ki lehet, illetve 2020-ban a házasság és a monogámia sem egy kötelező motívum. Ha a partner vevő rá, nem kell félrelépni, elég nyitni mások felé, ha nem vevő rá, akkor lehet keresni másik partnert, aki hasonlóan nek egy emberrel akarja csinálni, de egy embert akar szeretni.

A megcsalás sokféle lehet, de minden esetben a hazugság az, ami elítélendő. Hiszen csak az tud megcsalni, akinek nem tud róla a párja. Akinek rud róla és rendben van vele, az már nyitott kapcsolat. És nem tartom megcsalásnak azt sem, mikor egy pár anyagi okokból vagy a gyerekek miatt (amivel mondjuk nem értek egyet, de mindegy) együtt marad, de megbeszélik, hogy mindketten szeretőt tartanak. Nem feltétlenül jó egy ilyen döntés, ellenben korrekt.

Nekem alapvetően sosem okozott gondot a hűség, egyszerűen olyan szinten lesza...om a szexet és az embereket, hogy előbb szakítok és megyek remetének, minthogy ebbe energiát fektessek és megtervezzem, hogy mikor hogyan fogom leplezni a dolgot (arról nem is beszélve, hogy az érzelmek nem követik egy kettős viszonyban az ember akaratát, az a bonyodalom meg nekem főleg nem kell). De ha úgy alakulna, nem érezném magaménak a gyáva picha szerepét, akinek csak ahhoz van esze, hogy széttegye a lábát. Én nem az az ember vagyok, aki ne mondaná meg a tutit, szóval valószínűleg előhozakodnék azzal, hogy mi lenne, ha hármasban tolnánk, swingereznénk, élveznénk külön a dolgokat, de este egymáshoz jönnénk haza. Mert ha az embernek ilyen vágyai vannak, akkor ez megoldható, amennyiben a partner is így van ezzel. Valószínűleg ha lenne ilyen igényem (bár elég jól ismerem magam és eléggé szerepidegen a gondolat), nem azért vágynék erre, mert rossz a kapcsolat én meg gyáva csőcselék vagyok, mert arra ott a bevett gyakorlatom, hogy kimondom, hogy figyelj, ez így szar és veszélyezteti a kapcsolatunk kereteit, aztán ha nem javul, menekülök is onnan amint lehet, mit falazzak magamnak.

Bár én nem voltam ilyen hosszú ideig kapcsolatban, nálam a hűség alap.

Részben neveltetés miatt, részben belülről fakadóan (beleképzelem magam a másik helyébe, így nem okozok fájdalmat a másiknak)

Szerintem ez nagyrészt fejben dől el