Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Megcsalás » Szerintetek melyik jobb? Ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek melyik jobb? Ha őszinte a másik, vagy az a jobb, ha inkább nem tudja az ember...?

Figyelt kérdés
Sanytol ferőtlenítők

Hosszú lesz, de annyira fáj ez az egész, egyszerűen muszáj kiírnom magamból, ne haragudjatok meg érte...


Mindenki azt mondja, hogy az őszinteség mindennek az alapja. Ha gond van, beszéljük meg őszintén. Ha jön valaki más, akibe beleszeretünk, legyen bennünk annyi, hogy először szakítunk otthon és nem csaljuk meg a párunkat, mert nem érdemli meg, hogy átverjük, az gerinctelenség. Mondjuk meg őszintén, hogy mi a helyzet, beszéljük meg, szakísunk, az a tiszta és korrekt.


Hát, a férjem meg is tette. Belehabarodott valakibe, de még mielőtt bármi más történt volna, hazajött, leültetett és elmondta nekem. Hiszen ebben egyeztünk meg, nem igaz? Hogy mindig elmondjuk őszintén a másiknak, ha történik valami... Erre kértem évekkel ezelőtt, hogy ne legyenek titkok, ne legyenek hazugságok, tiszteljen meg azzal, hogy mindig őszinte velem, bármi is van... Hát ő az volt, őszintén elmondta. Elmondta, hogy egy kolléganője az, elmondta, hogy a nő 10 évvel idősebb, és hogy bár semmi nem történt közöttük azon kívül, hogy az elmúlt időben egyre többet beszélgettek és munka után egyszer-kétszer megittak együtt egy kávét, de mivel megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymással, így ez a legegyenesebb, hogyha ő elmondja nekem, mit érez.


Én már akkor tudtam, vagy legalább is sejtettem, hogy ez jó eséllyel csak egy fellángolás lesz, nem több, de mit tudtam volna erre mondani? Számíthattam volna rá, hogy egyikünknél lesz majd valami ilyesmi, elvégre diákszerelem volt a miénk. Nagyon fiatalok ismertünk meg egymást, 18 évesen jöttünk össze, most meg már mindketten a harmadik X-ben járunk, szóval letoltunk együtt egy pár évet... de ami igaz, az igaz, lássuk be, hogy lényegében teljesen kimaradt ez az ismerkedős, csajozós-pasizós korszak mindkettőnknél. Nekem Ő első volt mindenben, és neki is csak egy alig 8 hónapos kis távkapcsolat-szerűsége volt előttem, semmi más. Olyan zöldfülűek, tapasztalatlanok vagyunk/voltunk mindketten ezen a téren, hogy ihaj. Nekem csak ő volt, neki meg csak én. Sose volt viszonyítási alapunk.


Mindig, mindenki azt mondja, hogy aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. Igaz? Hát én ráadtam.

Megköszöntem, hogy őszinte volt, és elmondtam neki, hogy nagyra értékelem, hogy ahelyett, hogy belement volna egy titkos szeretői viszonyba, inkább leült velem beszélni. Fair dolog, így a helyes.

Tudtam, hogy őrlődik a dolog miatt, de sosem csalt volna meg, mert ennyi év után nem ezt érdemlem tőle. Ezt el is mondtam és ebben mindketten egyetértettünk.

Azt mondta, rettenetesen gyötrődik ebben a helyzetben, mert szeret engem és fontos vagyok neki, de őszinte akart lenni velem az érzéseivel kapcsolatban.

Hát, jól van, mondtam végül, akkor menj csak. Borzalmasan fáj, de ez van, elfogadom... Ha a jövőben nem velem képzeled el az életet, hanem vele, akkor nincs más hátra, mint előre: váljunk el.

Úgyhogy szépen, kultúrált felnőtt emberek módjára megbeszéltünk mindent, megbeszéltük, ki költözik el a lakásból és ki marad ott, ki használja a továbbiakban az autót, kihez kerül a macska, ki mit visz, ki mit hagy ott - azután elvonultam és kisírtam a szemem. Mit lehetett volna tenni egy ilyen beszélgetés után, de tényleg?


Végül is én költöztem el. A szüleimhez mentem, jobban mondva Apukámhoz, mert Anyukám már nem él. Apu viszont másik városban lakik, mint mi, így a munkahelyemen is felmondtam, mert nem tudtam volna megoldani az ingázást. Teljesen össze voltam törve. Odalett 12 év az életemből, az első nagy szerelmem, a legjobb barátom, az eddigi otthonom és a szeretett munkahelyem is... Egyik nap még van, aztán már hopsz, egyszer csak nincs. Mert Ő "szerelmes lett" és őszinte akart lenni...


1 hónap múlva kezdett jobb lenni. Már nem voltam annyira padlón - ellentétben Vele.

Miután elköltöztem, természetesen a férjem beszélt a nővel, elmondta neki, hogy mit érez, majd randizni hívta, az meg boldogan igent mondott. Szinte rögtön összejöttek, talán kétszer vagy háromszor le is feküdtek. Na bumm. De nem kellett hozzá 3 hét sem, hogy a férjem rájöjjön, hogy a szomszéd nője semmivel sem zöldebb. Pillanatok alatt lepattintotta a kolléganőt és a felismerés után bizony jött a depresszió. Rájött, hogy istenesen elb@szta az életét. Összekeverte a szezont a fazonnal, a szerelmet a fellángolással, és lecserélt egy 10 évvel idősebb hölgyre, csak hogy ráébredjen, mi a különbség a kavics meg a gyémánt között. Ez a tapasztalat - ami fiatalon mindkettőnknél kimaradt - kellett neki hozzá, hogy átértékeljen magában mindent.

Így hát sűrű mentegetőzések közepette szakított a kolléganővel kevesebb, mint 3 héttel azután, hogy összejött vele.

És ezt mind honnan tudom? Hogy ő mindig mindent olyan rohadtul őszintén el akart mondani...


Felhívott azon a héten és arra kért, hogy üljünk le és beszéljünk. Őszintén, ahogy mindig szoktuk. Így hát azon a hétvégén hazamentem. A mai napig előttem van, ahogy megtörten ül a konyhakövön és úgy zokog, mint egy gyerek, hogy mekkora hülyeséget csinált. Elmondta, hogy hibázott, és amint rájött, hogy tévedett az érzéseivel kapcsolatban, kipenderítette a nőt, de nagyon rossz döntést hozott, amikor azt gondolta, hogy a válás lenne a megoldás. Azt mondta, nem kéri, hogy higgyek neki, mert tudja, hogy ezt most nem kérheti tőlem, nincs hozzá joga... ezért csak adjak egy kis időt a számára, hogy bizonyíthasson. Azt mondta, ő nem kér tőlem semmi mást, csak időt. Adjak neki időt, hogy jóvá tehesse és megmutathassa, hogy tényleg komolyan átértékelte a dolgokat és helyre akarja hozni, amit elszúrt. Ő mindent meg fog tenni, és meg fogom látni, hogy halálosan komolyan gondolja. Nem akar elválni, és ha kell, le is térdel elém, akár mindenki előtt és úgy kér bocsánatot, csak adjak esélyt, hogy jóvátehesse, és hozzuk helyre ezt a házasságot, mert nem akar elveszíteni. Beismeri, hogy nagyon nagy hibát követett el, és ha a mai eszével tehetné, most azonnal visszamenne az időben, hogy meg nem történtté tegye... Rettenetesen megbánta, de szeretne lehetőséget kapni, hogy jóvá tehesse a tévedését, mert rájött, mennyire fontos vagyok neki és ha van rá bármi mód, ő mindent el szeretne követni, hogy helyrehozza a dolgokat. Azt mondta, ez a pár hetes "kapcsolat" ráébresztette, hogy más nő soha nem érhet fel hozzám, és hogy igenis velem szeretne megöregedni. Ezért is biztos benne, hogy többé nem fog ilyesmi még egyszer előfordulni, mert egy életre megtanulta ezt a leckét.


Köszi... Értem én. Neki valahol ez a tapasztalat kimaradt anno, és láthatóan ez kellett ahhoz, hogy értékelni tudja a házasságunkat, hogy mellettem mennyivel boldogabb volt, hogy más nőnél sem nő kolbászból a kerítés.


Nem tudom, mi fáj jobban. Hogy őszinte akart lenni és "korrektül" elhagyni, vagy a tény, hogy mindez a fájdalom elkerülhető lett volna, ha inkább titokban csinálja ezt az egészet? Sose hittem volna, hogy valaha ezt fogom gondolni, de így utólag talán jobb lett volna, ha megcsal... Lehet, hogy jobban jártam volna, ha ehelyett a fenenagy őszinteség helyett igenis, inkább belemegy abba a titkos viszonyba, 3 hét alatt ugyanígy eljut erre a következtetésre, és ugyanígy megtanulja a leckét. Csak közben nem törik össze a szívem. Ha nem tudnám, nem fájna. De így...?


Ismerem, mint a rossz pénzt, talán jobban ismerem őt, mint ő saját magát. Látom, mennyire emészti a bűntudat. Látom, hogy milyen szörnyen érzi magát, és hogy mennyire megbánta a dolgot. Én pedig őrlődöm, mert szeretem, de érthető módon eléggé megrendült a bizalmam.


Tudom, hogy őszintén mondta, amit mondott, mert mindig őszinte ember volt. Ha ő azt mondja, rettentően sajnálja a fájdalmat, amit ezzel okozott, de ilyen soha többé nem fordul elő még egyszer, biztos lehetek benne, hogy azt őszintén úgy is gondolja.


Édesapám szerint mindannyian emberek vagyunk, mindannyian tévedhetünk és bizony mindannyian követünk el hibákat. De szerinte ha valaki képes ezekből tanulni és belátni, hogy rossz döntést hozott, akkor megérdemel egy második esélyt, hogy megpróbálhassa helyrehozni, amit elrontott. Nagyon nagy dolog beismerni, hogy hibáztunk, de még nagyobb dolog utána odaállni a másik elé, és őszintén bocsánatot kérni érte. Ezeket - főleg a mai világban - értékelni kell.


Ha őszinte akarok lenni, a férjem nem csalt meg, hiszen megbeszéltük, hogy elválunk és épp külön is éltünk, mikor ezzel a nővel együtt volt. Ettől függetlenül valami megtört bennem...


A férjem azt mondta, tudja, hogy mennyire megbántott, de ha adok neki egy kis időt, ő minden erejével azon lesz, hogy helyreállítsa a bizalmamat.


Én is kértem tőle egy kis időt, hogy végiggondoljam a dolgokat.

Így utólag tényleg azt mondom, ha tudtam volna, hogy az őszinteség ennyire fáj, talán mégis jobb lett volna, ha hazudik nekem. Ha titokban csal és nem derül ki... akkor most nem lenne darabokban a szívem.


Sokat töprengek, mert összességében eddig a pontig nagyon szép életünk volt, és rengeteget rágódom rajta, hogy 12 szép év után, egy ilyen cirka 1 hónapos agybaj, úgy, hogy nem hazudott és végig őszinte próbált lenni velem, vajon még megbocsátható-e?


Volt valaki hasonló helyzetben? Ti mit tettetek?


Előre is köszönöm a válaszokat, és még egyszer, ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült...


30N (& 34F)



nov. 18. 11:00
1 2 3 4
 1/31 anonim ***** válasza:
55%
Azért ment vissza hozzád, mert a csajjal mégsem jött össze a dolog és gondolom 12 év kapcsolat után azt sem tudja, milyen szinglinek lenni, így bepánikolt és gyorsan vissza akart szerezni. Mert te egy biztos pont voltál az eletében. De hidd el nekem, ez nem szerelem. Ha egyszer már belezúgott valaki másba, akkor ez később is meg fog történni. Sajnálom, tudom, hogy ez nagyon fájdalmas, de én semmiképp sem adnék új esélyt. Exnek egyetlen egyszer adtam, de 2 hónap után ugyanúgy szakítás lett a vége, mert ismét előjött a korábbi probléma. Időpazarlás volt. Nagyon ritka, hogy az újrakezdés után együtt is maradnak a párok. Bizalom nélkül pedig már meg is ette a fene...
nov. 18. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/31 anonim ***** válasza:
56%
Egyébként ne aggódj, könnyedén találsz majd olyat, aki szeret és megbecsül, mert egy jószívű és értelmes nőnek tűnsz.
nov. 18. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/31 anonim ***** válasza:
80%

A leírásod alapján szerintem példaértékű a kommunikációtok. A hűtlenség ritkán marad titokban és szerintem jobb, hogy nem másodkézből tudtad meg hogy viszonya van. Akkor is fájt volna, elkezdtél volna gondolkodni, hogy pont abban az időben mi volt, szeretkeztetek-e, és ha igen akkor más nőtől ment-e hozzád, stb.

Nem értek egyet az elsővel abban, hogy csak azért akar visszamenni, mert nem jött össze a másik nővel. 50-50 hogy ez a helyzet, te ismered a férjed, ezt más nem tudja úgysem megmondani. Szerintem viszont teljesen reális, hogy szerelemnek érezte a fellángolást és ráébredt, hogy más nem ér fel hozzád.

nov. 18. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/31 anonim ***** válasza:
69%

#3

Igen, ez az, amit én is gondoltam, mikor visszaengedtem a páromat megcsalás után. De ha a szerelem egyszer már elmúlt, akkor elmúlt és kész...pár hónap és megint lesz valami csini kolléganő, akibe belezúg. Csak akkor már lehet inkább el se mondja. De persze hozzá lehet állni optimistán is, nézd meg, hogy mennyire igyekszik visszaszerezni a következő időszakban és ha nagyon teper, akkor talán megérdemel egy új esélyt.

nov. 18. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/31 anonim ***** válasza:
89%

Szerintem korrekt volt mindkettőtök részéről ez a problemakezelés.

Viszont azt gondolom, ha a hátad mögött csinálta volna és nem csapta volna meg a veszteség szele, értsd jól nem tudsz róla ez nem 3 hét lett volna, hanem egy hosszabb szeretői viszony.

nov. 18. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/31 anonim ***** válasza:
78%
Pánikbetegek közössége, beszélgetés
Huh, nem egyszeru. Roviden valaszolva, a masodik eselyek nem szoktak osszejonni. Bovebben, en 1 kivetelt ismerek, aki a szo szerint a sirbol hozta vissza a hazassagat, ott sem volt harmadik fel a kepben. Az oszinteseg egy kivalo ereny, de nem mindenhato dolog. En azt sem gondolom, hogy annak egy mukodo dolognak kene lennie, hogy lefekszem massal, hogy utana ertekelni tudjam a regi kapcsolatomat. Ez nem igy megy. Kicsit iskolasan fogalmazva, az oszinteseg egy szukseges, de nem elegseges feltetel egy mukodo kapcsolathoz. Ertem, hogy megbanta, hogy bizonyitani akar, jova akarja tenni, de szerintem ez mind keves. Ugyanis nemcsak a bizalmadat vesztette el, hanem a kapcsolatot is kivegezte, romba dontotte az eleted, a terveid, a karriered, mindent. Dontott egy dologban, amit csak tudomasul venni tudtal. Otthagyott egyedul a problemaiddal, a ketsegeiddel, a banatoddal. Nyilvan szelsoseges pelda, de ha elutod valakinek a gyereket es meghal, akkor azt nem lehet jova tenni. Hiaba ajanlod fel a szuloknek, hogy elmesz bevasarolni a gyerekuk helyett. Ezzel azt akartam irni, hogy nem lehet mindent jova tenni. Barmit is fog tenni, ezt jovatenni nem lehet. Felelotlenseg ilyet igergetni. Lehet, hogy mindent meg fog tenni. De ez ket emberen mulik, es nem biztos, hogy o lesz a gyengebbik lancszem. Egy masik emberrel 0-rol felepiteni egy kapcsolatot joval egyszerubb feladat, mint ezeket a romokat eltakaritani, mert ez mar mindig ott lesz koztetek, az intimitas serult meg. Mit tudott a 40 eves no, amit te nem? Valamit biztosan, ha ennyire elragadtatta magat, hogy kepes volt mindent is FELALDOZNI. Ha legkozelebb jon egy 25 eves, mosolygos leanyka es ismet langolni kezd a parod, akkor mi lesz? Az emberek gyarloak. Es vannak gyarlobbak. Te erzelmi oldalrol felsoroltad, hogy mi szol mellette, en racionalisan, hogy mi ellene. Valahol te is erzed, hogy nem jo ez igy, hiszen a kerdes megszuletett. Az a te dontesed lesz, hogy mit kezdesz a helyzettel. Es nem, nem lett volna jobb, ha a hatad mogott megcsal, biztos vagyok benne, hogy nem akarnal egy olyan emberrel elni, aki erre kepes. Nyilvan lesznek olyanok is, akik sikersztorikrol fognak beszamolni. En tuti nem szeretnek olyan emberrel elni, aki egy fellangolas miatt kepes mindent rombadonteni. Nem szeretnek ilyet atelni, ennel sokkal kevesebb is valook lenne. Felnott emberek vagyunk, tudjuk mar, hogy hol vannak a hatarok, es szamoljunk a tetteink kovetkezmenyeivel. Mert lesznek kovetkezmenyek. Hogyan tervezzek barmit egy olyan emberrel, aki ezekkel nincs tisztaban? Elveszett a jovokep, es barmennyire is oszinte, meg szeretne bizonyitani, ezt nem fogja tudni jovatenni. Szerintem.
nov. 18. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/31 anonim ***** válasza:
100%

Én is úgy gondolnom, hogyha szeretői viszony lett volna még most is tartana, mert akkor meglennél te, mint biztos pont és mellette meglenne a nő akire vágyott szexuálisan.

Hiába azt mondod, hogy nem megcsalás történt, de mégis minek neveznéd azt, ha kiraklak, összefekszek egy másik nővel, nem is egyszer, majd utána újra vissza akarlak kapni. Én csak arra tudnék gondolni, hogy azt a másik nőt csókolja, nyalja ki, és rakja meg és élvezte akkor, csakhogy jött a felismerés, a bűntudat, a gyász a 12 éves kapcsolata után, nem a szerelem érzése, csak ilyenkor a rengeteg jó emlék jön fel az emberben, és azt hiszi mindent vissza lehet csinálni. Csakhogy nem tárgyak vagyunk, most nem kellesz felteszlek a polcra, most meg kellesz leveszlek róla, ez nem így működik, érző emberi lények vagyunk. Én nem akarnám, hogy azután a nő után hozzám érjen, nem tudnám megcsókolni, vagy lefeküdni vele, undort éreznék. De ezt neked kell tudnod, a te életed.

nov. 18. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/31 A kérdező kommentje:

Nem fogok hazudni, rettenetesen nehéz. Nem voltam még ilyen helyzetben (és többet nem is szeretnék), és mint írtam is, első nagy szerelem, így túl sok tapasztalatom vagy viszonyítási alapom nincsen ezen a téren.

Borzalmasan fáj, amit csinált, jó nagy hülye volt. Ezt ő is tudja, vállalja is a felelősséget. Egyértelműen nálam van most a labda, tőlem függ a hogyan tovább, de olyan nehéz tiszta fejjel gondolkodni... :(

Emiatt is kértem tőle időt, hogy egy kicsit rendezni tudjam az érzéseimet, gondolataimat. Nyilván szeretem, ha nem szeretném, egy percig sem gondolkodnék rajta, meg hát nyilván akkor nem is fájna így ez az egész, nem őrlődnék miatta ennyire... Másfelől, tényleg nagyon megbántott. De nem tudom, hogy az ő helyében én hogyan tudtam volna ezt "szebben" vagy korrektebb módon intézni, ha már egyszer ilyen helyzetbe kerültem volna. Ha bennem mozdul meg valami egy kollégám iránt, vajon én hogyan reagáltam volna le...? Passz.


Amit biztosan tudok, hogy nem azért jönne vissza, mert a nővel nem működött a dolog... Illetve de, persze, nyilván nem működött köztük ez az egész, hiszen ha működött volna, akkor alighanem most is vele lenne. De nem a nő dobta őt, vagy ilyesmi. Egyértelműen a férjem lépett ki abból a kapcsolatból. Megnézhettem az üzeneteket is, ahol a nő napokon át könyörgött neki, hogy ne tegye ezt, folytassák tovább, adjon egy esélyt, legalább próbálják meg, stb. A férjem azt mondta, tisztában van azzal, hogy amit tett, arra nincs igazán bocsánat. Élete legnagyobb hibája volt, és ha tudná, visszacsinálná az egészet, mert nem érdemeltem meg, és semmi nem éri meg, hogy azt kockáztassa, hogy elveszítsen engem. Azért is vetett véget annak a kapcsolatnak pár hét után, mert érezte, hogy vele nem olyan, a közelében sincs annak, mint velem volt... és így már nem akarta. Mondta, hogy nagyon jól tudja, hogy benne van a pakliban, hogy nem kap tőlem még egy esélyt, de akkor inkább lesz egyedül, mint mással. Azt mondta, ő egyértelműen engem választott, de most meg akarja adni a lehetőségét, hogy én is választhassak. Állítása szerint ezért is mondott el mindent őszintén, mert szerinte így korrekt, hiszen így nekem is van lehetőségem az igazság ismeretében dönteni kettőnkről.


Csak fogalmam sincs, hogyan kellene döntenem... Annyira nehéz ez.

nov. 18. 12:32
 9/31 A kérdező kommentje:

Mindenesetre mindegyikőtöknek igazán hálásan vagyok, nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és hogy leírtátok a véleményeteket. Tényleg jól esik most, hogy néhány külső szemszöget is láthatok, hallhatok.


Ráadásul igazi hősök vagytok a szememben, hogy ilyen derekasan végig tudtátok küzdeni magatokat ezen a tragikus kisregényen. :) Tényleg köszönöm Nektek!

nov. 18. 12:37
 10/31 anonim ***** válasza:
83%

Nekem az első kapcsolatom 16 évesen lett, 9 évig tartott, mikor az én férjem is hasonlóan fellángolt egy munkatársa iránt és miután rájött, hogy velem jobb volt az élet vissza akarta csinálni ugyanígy, mint neked. Én nem tudtam ezen túl lépni, akkor nagyon fájt, azt hittem nem találok még valakit, akit tudok szeretni, akivel ilyen jó lesz, 1 év után elkezdtem ismerkedni lett egy 3 hónapos kapcsolatom, katasztrófa volt, ez még jobban megerősített abban, hogy nem lesz más, akivel olyan jó lehet. Majd lett egy 8 hónapos kapcsolatom, szintén katasztrófa, itt eldöntöttem felhagyok ezzel, jobb férfi nélkül is, mint ilyen kapcsolatokban. Eltelt fél év, teljesen jól éreztem magam, túl tettem magam mindegyik szakításon, és egyszer csak megismerkedtem egy férfival a munkahelyemen, véletlenül beszélgetésbe elegyedtünk és azóta már a férjem és várjuk az első gyerekünket! Nagyon szeretem őt és ő is engem, nem bántam meg, hogy akkor nem maradtam abban a házasságban!

Ezzel nem azt mondom, hogy te se bocsáss meg, csak leírtam, hogy van élet egy válás után is.

nov. 18. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4
Unatkozol? Gyere játszani!

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!