Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Megcsalás » Szerintetek melyik jobb? Ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek melyik jobb? Ha őszinte a másik, vagy az a jobb, ha inkább nem tudja az ember...?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz, de annyira fáj ez az egész, egyszerűen muszáj kiírnom magamból, ne haragudjatok meg érte...


Mindenki azt mondja, hogy az őszinteség mindennek az alapja. Ha gond van, beszéljük meg őszintén. Ha jön valaki más, akibe beleszeretünk, legyen bennünk annyi, hogy először szakítunk otthon és nem csaljuk meg a párunkat, mert nem érdemli meg, hogy átverjük, az gerinctelenség. Mondjuk meg őszintén, hogy mi a helyzet, beszéljük meg, szakísunk, az a tiszta és korrekt.


Hát, a férjem meg is tette. Belehabarodott valakibe, de még mielőtt bármi más történt volna, hazajött, leültetett és elmondta nekem. Hiszen ebben egyeztünk meg, nem igaz? Hogy mindig elmondjuk őszintén a másiknak, ha történik valami... Erre kértem évekkel ezelőtt, hogy ne legyenek titkok, ne legyenek hazugságok, tiszteljen meg azzal, hogy mindig őszinte velem, bármi is van... Hát ő az volt, őszintén elmondta. Elmondta, hogy egy kolléganője az, elmondta, hogy a nő 10 évvel idősebb, és hogy bár semmi nem történt közöttük azon kívül, hogy az elmúlt időben egyre többet beszélgettek és munka után egyszer-kétszer megittak együtt egy kávét, de mivel megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymással, így ez a legegyenesebb, hogyha ő elmondja nekem, mit érez.


Én már akkor tudtam, vagy legalább is sejtettem, hogy ez jó eséllyel csak egy fellángolás lesz, nem több, de mit tudtam volna erre mondani? Számíthattam volna rá, hogy egyikünknél lesz majd valami ilyesmi, elvégre diákszerelem volt a miénk. Nagyon fiatalok ismertünk meg egymást, 18 évesen jöttünk össze, most meg már mindketten a harmadik X-ben járunk, szóval letoltunk együtt egy pár évet... de ami igaz, az igaz, lássuk be, hogy lényegében teljesen kimaradt ez az ismerkedős, csajozós-pasizós korszak mindkettőnknél. Nekem Ő első volt mindenben, és neki is csak egy alig 8 hónapos kis távkapcsolat-szerűsége volt előttem, semmi más. Olyan zöldfülűek, tapasztalatlanok vagyunk/voltunk mindketten ezen a téren, hogy ihaj. Nekem csak ő volt, neki meg csak én. Sose volt viszonyítási alapunk.


Mindig, mindenki azt mondja, hogy aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. Igaz? Hát én ráadtam.

Megköszöntem, hogy őszinte volt, és elmondtam neki, hogy nagyra értékelem, hogy ahelyett, hogy belement volna egy titkos szeretői viszonyba, inkább leült velem beszélni. Fair dolog, így a helyes.

Tudtam, hogy őrlődik a dolog miatt, de sosem csalt volna meg, mert ennyi év után nem ezt érdemlem tőle. Ezt el is mondtam és ebben mindketten egyetértettünk.

Azt mondta, rettenetesen gyötrődik ebben a helyzetben, mert szeret engem és fontos vagyok neki, de őszinte akart lenni velem az érzéseivel kapcsolatban.

Hát, jól van, mondtam végül, akkor menj csak. Borzalmasan fáj, de ez van, elfogadom... Ha a jövőben nem velem képzeled el az életet, hanem vele, akkor nincs más hátra, mint előre: váljunk el.

Úgyhogy szépen, kultúrált felnőtt emberek módjára megbeszéltünk mindent, megbeszéltük, ki költözik el a lakásból és ki marad ott, ki használja a továbbiakban az autót, kihez kerül a macska, ki mit visz, ki mit hagy ott - azután elvonultam és kisírtam a szemem. Mit lehetett volna tenni egy ilyen beszélgetés után, de tényleg?


Végül is én költöztem el. A szüleimhez mentem, jobban mondva Apukámhoz, mert Anyukám már nem él. Apu viszont másik városban lakik, mint mi, így a munkahelyemen is felmondtam, mert nem tudtam volna megoldani az ingázást. Teljesen össze voltam törve. Odalett 12 év az életemből, az első nagy szerelmem, a legjobb barátom, az eddigi otthonom és a szeretett munkahelyem is... Egyik nap még van, aztán már hopsz, egyszer csak nincs. Mert Ő "szerelmes lett" és őszinte akart lenni...


1 hónap múlva kezdett jobb lenni. Már nem voltam annyira padlón - ellentétben Vele.

Miután elköltöztem, természetesen a férjem beszélt a nővel, elmondta neki, hogy mit érez, majd randizni hívta, az meg boldogan igent mondott. Szinte rögtön összejöttek, talán kétszer vagy háromszor le is feküdtek. Na bumm. De nem kellett hozzá 3 hét sem, hogy a férjem rájöjjön, hogy a szomszéd nője semmivel sem zöldebb. Pillanatok alatt lepattintotta a kolléganőt és a felismerés után bizony jött a depresszió. Rájött, hogy istenesen elb@szta az életét. Összekeverte a szezont a fazonnal, a szerelmet a fellángolással, és lecserélt egy 10 évvel idősebb hölgyre, csak hogy ráébredjen, mi a különbség a kavics meg a gyémánt között. Ez a tapasztalat - ami fiatalon mindkettőnknél kimaradt - kellett neki hozzá, hogy átértékeljen magában mindent.

Így hát sűrű mentegetőzések közepette szakított a kolléganővel kevesebb, mint 3 héttel azután, hogy összejött vele.

És ezt mind honnan tudom? Hogy ő mindig mindent olyan rohadtul őszintén el akart mondani...


Felhívott azon a héten és arra kért, hogy üljünk le és beszéljünk. Őszintén, ahogy mindig szoktuk. Így hát azon a hétvégén hazamentem. A mai napig előttem van, ahogy megtörten ül a konyhakövön és úgy zokog, mint egy gyerek, hogy mekkora hülyeséget csinált. Elmondta, hogy hibázott, és amint rájött, hogy tévedett az érzéseivel kapcsolatban, kipenderítette a nőt, de nagyon rossz döntést hozott, amikor azt gondolta, hogy a válás lenne a megoldás. Azt mondta, nem kéri, hogy higgyek neki, mert tudja, hogy ezt most nem kérheti tőlem, nincs hozzá joga... ezért csak adjak egy kis időt a számára, hogy bizonyíthasson. Azt mondta, ő nem kér tőlem semmi mást, csak időt. Adjak neki időt, hogy jóvá tehesse és megmutathassa, hogy tényleg komolyan átértékelte a dolgokat és helyre akarja hozni, amit elszúrt. Ő mindent meg fog tenni, és meg fogom látni, hogy halálosan komolyan gondolja. Nem akar elválni, és ha kell, le is térdel elém, akár mindenki előtt és úgy kér bocsánatot, csak adjak esélyt, hogy jóvátehesse, és hozzuk helyre ezt a házasságot, mert nem akar elveszíteni. Beismeri, hogy nagyon nagy hibát követett el, és ha a mai eszével tehetné, most azonnal visszamenne az időben, hogy meg nem történtté tegye... Rettenetesen megbánta, de szeretne lehetőséget kapni, hogy jóvá tehesse a tévedését, mert rájött, mennyire fontos vagyok neki és ha van rá bármi mód, ő mindent el szeretne követni, hogy helyrehozza a dolgokat. Azt mondta, ez a pár hetes "kapcsolat" ráébresztette, hogy más nő soha nem érhet fel hozzám, és hogy igenis velem szeretne megöregedni. Ezért is biztos benne, hogy többé nem fog ilyesmi még egyszer előfordulni, mert egy életre megtanulta ezt a leckét.


Köszi... Értem én. Neki valahol ez a tapasztalat kimaradt anno, és láthatóan ez kellett ahhoz, hogy értékelni tudja a házasságunkat, hogy mellettem mennyivel boldogabb volt, hogy más nőnél sem nő kolbászból a kerítés.


Nem tudom, mi fáj jobban. Hogy őszinte akart lenni és "korrektül" elhagyni, vagy a tény, hogy mindez a fájdalom elkerülhető lett volna, ha inkább titokban csinálja ezt az egészet? Sose hittem volna, hogy valaha ezt fogom gondolni, de így utólag talán jobb lett volna, ha megcsal... Lehet, hogy jobban jártam volna, ha ehelyett a fenenagy őszinteség helyett igenis, inkább belemegy abba a titkos viszonyba, 3 hét alatt ugyanígy eljut erre a következtetésre, és ugyanígy megtanulja a leckét. Csak közben nem törik össze a szívem. Ha nem tudnám, nem fájna. De így...?


Ismerem, mint a rossz pénzt, talán jobban ismerem őt, mint ő saját magát. Látom, mennyire emészti a bűntudat. Látom, hogy milyen szörnyen érzi magát, és hogy mennyire megbánta a dolgot. Én pedig őrlődöm, mert szeretem, de érthető módon eléggé megrendült a bizalmam.


Tudom, hogy őszintén mondta, amit mondott, mert mindig őszinte ember volt. Ha ő azt mondja, rettentően sajnálja a fájdalmat, amit ezzel okozott, de ilyen soha többé nem fordul elő még egyszer, biztos lehetek benne, hogy azt őszintén úgy is gondolja.


Édesapám szerint mindannyian emberek vagyunk, mindannyian tévedhetünk és bizony mindannyian követünk el hibákat. De szerinte ha valaki képes ezekből tanulni és belátni, hogy rossz döntést hozott, akkor megérdemel egy második esélyt, hogy megpróbálhassa helyrehozni, amit elrontott. Nagyon nagy dolog beismerni, hogy hibáztunk, de még nagyobb dolog utána odaállni a másik elé, és őszintén bocsánatot kérni érte. Ezeket - főleg a mai világban - értékelni kell.


Ha őszinte akarok lenni, a férjem nem csalt meg, hiszen megbeszéltük, hogy elválunk és épp külön is éltünk, mikor ezzel a nővel együtt volt. Ettől függetlenül valami megtört bennem...


A férjem azt mondta, tudja, hogy mennyire megbántott, de ha adok neki egy kis időt, ő minden erejével azon lesz, hogy helyreállítsa a bizalmamat.


Én is kértem tőle egy kis időt, hogy végiggondoljam a dolgokat.

Így utólag tényleg azt mondom, ha tudtam volna, hogy az őszinteség ennyire fáj, talán mégis jobb lett volna, ha hazudik nekem. Ha titokban csal és nem derül ki... akkor most nem lenne darabokban a szívem.


Sokat töprengek, mert összességében eddig a pontig nagyon szép életünk volt, és rengeteget rágódom rajta, hogy 12 szép év után, egy ilyen cirka 1 hónapos agybaj, úgy, hogy nem hazudott és végig őszinte próbált lenni velem, vajon még megbocsátható-e?


Volt valaki hasonló helyzetben? Ti mit tettetek?


Előre is köszönöm a válaszokat, és még egyszer, ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült...


30N (& 34F)



nov. 18. 11:00
1 2 3 4
 11/31 anonim ***** válasza:
Szeret a bolond, csak utólag okos az ember. Két választási lehetőséged van. Vagy megbocsátasz neki és a élhettek boldogan, vagy itt az ideje hogy felmentsétek magatokat a gyerekkori kötelmek alól és éljetek kicsit, nyíljon a világ. Most legalizálva van, még ha eddig nem is gondolkodtál róla. Kibékülhettek ti két év múlva is egy csomó tapasztalattal felvértezve. Úgy veszem ki a szavaidból nincs gyereketek. Erről írsz picit, ha vagyok indiszkrét?
nov. 18. 12:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/31 anonim ***** válasza:
84%
Azt ugye tudod, hogy kivetel nelkul mindenki ezt mondja? A Canossa jaras mar csak ilyen, nem mondhat mast. Aki szeret teged, az nem esik massal szerelembe, plane nem lep a tettek mezejere. Az, hogy valakit parkapcsolatban vonzonak talal az elofordul az emberrel az elete soran parszor, de tisztaban kell, hogy legyen onmaga felelossegevel is. Szerintem amikor valaki kilep az kapcsolatbol, annal mar csak egy rosszabb van. Amikor vissza akar kuncsorogni. Ahogy mas is irta, ertelmes, osszeszedett nonek tunsz, meg egy ilyen csapas utan is, fogsz talalni mast, aki megbecsul. Majd ird meg, hogyan dontottel!
nov. 18. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/31 anonim ***** válasza:
100%

Én korrektnek tartom a férjed,abból a szempontból hogy őszinte volt. Azt viszont már nem tartom korrektnek, hogy vissza akar hozzád táncolni. Ő hozott egy döntést, amikor megdugta a nagy szerelem nevében a másik nőt. És tudatában kellett volna lennie, hogy mivel jár a másik nő megdugása. Te egy emberi lény vagy, nem egy tárgy, amit félre lehet tenni addig, amíg ő kiszórakozza magát és rájön, hogy bizony mással sem jobb. Ő döntése volt, hogy lelép az idegen puncihoz akkor. Mostmár viselje a következményeit. Az életedet már így is felforgatta, ezt nem kellene már tetézni. Keressen új nőt megint, neked meg hagyja meg azt a lehetőséget, hogy találj olyat, aki mellett nem lesz ilyen meglepetés. Mert van ilyen, ha nehéz is megtalálni.

Ha visszafogadod, bizony érne még tőle ilyen csalódás, most hiába àllítja az ellenkezőjét. A jellemében benne van az új punci iránti vágyakozás. Kis idő és újra "szerelmes" lenne másba. Ezt viszont már valószínűleg cseszne majd bevallani, mivel minden kellene neki, te is és a másik punci is.

nov. 18. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/31 anonim ***** válasza:
100%

Hát a történt nagyon hasonló a miénkhez. Annyi különbséggel hogy szex nem volt. Szintén fellángolás/szerelem. Nem tudta megmondani melyiket érzi. Én is költözni akartam, de azt mondta adjak időt neki. Én is kikészültem rendesen, de közben sok mindenen el is gondolkodtam. Adódtak problémák a kapcsolatban, ezzel nem azt mondom, ha gond van egy kapcsolatban, akkor ez az alap, hogy egyből kacsintgassunk félre, de míg velem nem volt felhőtlen a viszony, ezzel a lánnyal a munkahelyen sülve főve kellett együtt dolgoznia.

Eltelt pár hónap, még nem jöttünk rendbe, de úgy fogjuk fel, hogy ez egy jel volt arra, hogy rossz irányba haladt a kapcsolat, és ahhoz hogy jó legyen változtatni kell. Nem tudom mi lesz még velünk is, de már annyira nem haragszom rá. Egy biztos, ha folytatás mellett döntesz, csak úgy lehet, ha magadban sikerül lezárni a dolgot, megbocsátani. Mert másképp ott motoszkál majd benned mindig a kis ördög. Emiatt mindig a fejéhez is fogod vágni. Van egy film, ha még nem láttad. Nézd meg: velem vagy nélküled. 😊 Nekem nagyon tanulságos volt

nov. 18. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 A kérdező kommentje:

Nincs gyermekünk. Egy közös házunk van és még 1 évnyi lakáshitelünk, de nyilván ez a legkevesebb, ha úgy van, hogy véglegesen a válás mellett döntenék, ezt is meg tudnánk oldani.


Folyamatosan imbolygok, egyszer így érzem, egyszer úgy. Az egyetlen, amire jelenleg képes vagyok, hogy ülök és pityergek. Tudom, hogy a sírástól nem lesz jobb és semmi nem fog megoldódni, de talán kicsit megkönnyebbülök.


Egyik pillanatban páros lábbal paterolnám kifelé, a másik pillanatban meg legszívesebben a karjába ugranék. Teljesen ambivalens bennem minden érzelem.


Kicsit tartok tőle, hogy ha esélyt sem adok és meg sem próbálom megadni magunknak (neki) a lehetőséget, hogy helyrehozzuk ezt a dolgot, akkor örökre bennem maradna a "Mi lett volna, ha..." érzés.

Ha megpróbáljuk, és nem jön össze, még mindig elválhatok. Mit veszítek vele?


Másfelől igen, csalódott és dühös vagyok, és zavart, és megbántott... és nem tudom, hogy helyre tudjuk-e hozni. De ezt senki nem tudja, és ki is tudhatná, ha meg sem próbálja...? Ebben az egyben tényleg a férjemnek van igaza, hogy ezt csak akkor látnám meg, ha időt adnék neki. Mert tény, hogy bárhogy is döntök most, az csak idővel fog kiderülni, hogy jó vagy rossz döntést hozok-e...


Lehet, hogy megérdemelné, hogy ha már így megcsinálta itthon ezt a jó kis ramazurit, akkor most igenis egye meg, amit főzött. Nem bosszúvágyból, vagy azért, mert büntetni akarnám, hanem hogy érezze, hogy a döntéseinek következménye van. Viszont másfelől 12 év után is szeretem, ő a legjobb barátom, a bizalmasom, a másik felem, és bárhogy is fáj, azt azért mélyen belül igenis tisztelem benne, hogy kezdettől fogva őszinte volt velem. Nem mindenkiben lett volna ennyi gerinc.


Volt 12 ragyogó évünk együtt, amikor végig mintaférjként viselkedett, figyelmes, odaadó és hűséges volt. Aztán volt most ez az 1 hónap, amikor nem... Amikor elhagyott egy másik nő miatt. Nem vert át, persze, nem hazudott, végig nyílt lapokkal játszott, de mégis, attól még ott van a tüske bennem... Igyekszem mérlegelni mindent.

Összességében ő nem rossz ember. Ő egy jó ember, aki hozott egy rossz döntést. De ettől még alapvetően jó ember maradt. Rossz döntéseket pedig mindenki hoz(hat), ez bárkivel megesik az életben. Na, nem pont így... Az ő tévedése súlyosabb az átlagnál. De szeretné jóvá tenni.

Ha én kerülnék egyszer olyan élethelyzetbe, hogy valamit így elszúrok, én is örülnék neki, ha kapnék legalább egy esélyt arra, hogy megpróbálhassam valahogy helyrehozni, még ha nem is biztos, hogy sikerül...


Na, látjátok, ezek pörögnek folyamatosan a fejemben, egyszer így érzem, egyszer úgy. Hol mentegetem, hol meg az orrára vágnám az ajtót.

Rettentően sokat rágom magam. Úgy érzem, hogy szétrobban a fejem. Nem véletlenül kértem tőle időt. Rohadt nehéz ez... Amíg nem kerül valaki ilyen helyzetbe, nem is tudja, mennyire brutális. Korábban mindig határozott véleményem volt erről, és olyan nagy mellénnyel osztottam az igét, emlékszem, minden barátnőmnek megmondtam, hogy velem ilyet nem lehetne megcsinálni, aki menni akar, az menjen, de ez egy egyirányú utca, nincs visszatáncolás... Soha nem hittem volna, hogy fogok még állni az asztal túlsó oldalán.

nov. 18. 14:22
 16/31 anonim ***** válasza:
100%

Na ezt jól írtad, az utolsó mondatokban. Én is , ha lehet mondani, vakon bíztam benne, akármi mást hamarabb feltételeztem volna róla, mint egy ilyet. Aztán jött a pofon. Nagyon nehéz ez. Sokan írják, hogy ott már nincs szerelem, ha ez megtörténik. De kérdem én, hogy lehet 30-40 évig hibátlanul, szerelmesen élni?! Valószínűleg sehogy. A 30-40 együtt töltött év alatt, a pár egyik tagja valószínű hogy átesik valamiféle "csalfaságon"

Csak sok ki sem derül. Fel a fejjel, adj magadnak időt, gyászold meg magadban ezt az egészet. Ne sürgess semmit.

nov. 18. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/31 A kérdező kommentje:

Mindenféle okosabbnál okosabb bölcsesség jut az eszembe, amit ilyenkor szoktak szajkózni.


...Kutyából nem lesz szalonna.

Addig nem tudod értékelni azt, amid van, amíg el nem veszíted.

...Aki megtette egyszer, megteszi máskor is.

Ha igazán szeretsz valakit, engedd el. Ha visszatér hozzád, örökké a tiéd marad, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.

...Ha előre tudtam volna, hogy el fogok esni, akkor először leülök.

A megbocsátás döntés kérdése.

...A múlton már nem lehet változtatni. A jövőn még igen.

Könnyű akkor szeretni, amikor minden tökéletes. A feltétel nélküli szeretet az, ami kitart a kevésbé tökéletes pillanatokban is.


Meg ilyesmik.

Csak győzze az ember kibogozni, hogy melyik nagy életbölcsességre hallgasson...


Előttem van, amikor pár éve a templomban ott álltam az oltár előtt, a kezét fogva és tiszta szívből megfogadtam neki, hogy kitartok mellette jóban-rosszban... én azt a fogadalmat akkor komolyan is gondoltam.

Na de ő...?

nov. 18. 14:48
 18/31 anonim ***** válasza:
100%
Ilyenkor sajnos nem néz téged, csak a másik nő lebegett a szeme előtt, az, hogy te elköltözöl, a munkahelyed fel kellett adnod az akkor nem számított neki, csak hogy ő minél hamarabb együtt lehessen a nővel, nagyon önző dolog ez. Most meg kapaszkodna vissza a jóba. Ebben csak az a sértő, hogyha az a nő jobb lett volna nálad, akkor nem akarna téged visszakapni, csakhogy nálad rosszabbat talált és megijedt neki már csak a selejtje maradt, ezért a nagy kapálózás. Mint írtam én nem tudtam ezen túl lépni anno, de te lehet más vagy, mint én.
nov. 18. 14:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/31 anonim ***** válasza:
Organic bio málnás testradír
Tevedtem, azt hittem valaki ir pozitiv tapasztalatot, de senki. Veszett fejsze nyele. Ugyanez szokott lenni a megcsalasos kerdeseknel is. Az szokott lenni, hogy ovva intjuk, hogy visszafogadja a hutlen felet, a kerdezo pedig bizonygatja, hogy jo ember es szereti. Jo ember, szereti ES hutlen. Most oszinten, mennyivel kulonb ez mintha lebukott volna egy megcsalassal? Lenyeget tekintve semmivel, a korites kulonbozik. Amig o elvezkedett mas no karjaiban, te mehettel fel is ut, le is ut. Kvazi kidobott, mint azt a bizonyos macskat. AZ elet nevu tarsasjatekban nem melled allt, hanem kiutott es visszalokott a startvonalra. Es ez tetszett neki. Akkor. Alig varta, hogy lelepjel es o mehessen a masikhoz. Talan remegett is, annyira meg volt veszve erte. Ha azt gondolod, hogy akar egyetlen masodpercig is az eszebe jutottal, akkor tevedsz. Azert orlodsz, mert az erzelmeid mast mondanak, mint amit az eszed sug. Ez diszkomfortos szituacio, es csak az egyiket tudod valasztani. A nok altalaban az erzelmeiket szoktak preferalni, akkor is, ha tudjak, hogy rossz dontes. Az ujrakezdes csapda, mert folyamatosan pozitiv visszacsatolast fogsz kapni, hogy ne tudd lezarni. Aztan utana jon egy negativ. Csak kozben kidosz meg 1-2-5 evet az eletedbol. A mi lett volna ha kerdest pedig szerintem felejtsd el, ez nala kene felmeruljon, te mar kesz tenyek ele voltal allitva, valamelyik ujjadba bele kell harapni, nem tudsz jo dontest hozni. A helyedben en felvennem a kapcsolatot egy olyan baratnoddel, akinek megbizol az ertekiteleteben. Belulrol te nem latod tisztan a kepet, de kulso szemmel ez trivialisnak tunik. Kuld el neki a linket, hogy ki mit mondott es o mit gondol errol. Szerintem o sem forszirozna, hogy az amugy is megtepazott onbizalmadat meg jobban romma tord es belemenj egy ilyen, mondjuk ki, megalazo helyzetbe. Neked nincs mit szegyelni, maximalisan jol jartal el, ha kidobod senki nem fogja megkerdojelezni a dontesed. Becsuld magad annyira, hogy nem a konnyebb utat keresed a mocsaron keresztul, hanem megkerulod az egeszet.
nov. 18. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/31 anonim ***** válasza:
100%

Én nem gondolnám, hogy annyira jó ember, azt meg végképp nem, hogy önzetlen. Ha annyira önzetlen lenne, akkor nem a saját farkának a vágyait követte volna akkor.

És mit veszítenél, ha újra nem sikerülne vele? Nos, időt, és lehet nem 2 évet. Amïg próbálgatod, hogy mennyire gondolja komolyan az újrakezdést veled, addig az idő csak fogy. És ezáltal elveszed magadtól a lehetőséget arra, hogy rátalálj egy jobb emberre, aki nem melletted akarja bepótolni a fiatalkorát. Te döntésed, hogy mit vállalsz be, de az idő múlását sem hagyd figyelmen kívül.

Én nem hiszek a megváltozásban ës abban sem, hogy valaki tényleg megbánja az elkövetett, másokra negatívan ható tetteit.Nem is találkoztam ilyen emberrel még, pedig már a 45-n is túl vagyok. A férjedről is azt gondolom, hogy nem azt bánja amit veled tett, hanem azt, hogy azzal a nővel nem sikerült a kapcsolat.Ezt leírtam már más hasonló helyzet esetén is az oldalon, le is húztak a túlságosan mesékben hívő egyedek. A valóság az viszont valóság marad, hiába akarják a meséket hinni.

nov. 18. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4
Rejtvényfejtés ingyenesen

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!