Megtudnátok bocsátani a megcsalást?

Nyilván azon múlik, hogy szeretjük-e egymást. És ne az legyen a lényeg, hogy "jaj, a gyerek, a hitel, a szomszéd néni miatt együtt kell maradni". Simán el tudom képzelni, hogy ha tudnám, hogy szeret a párom és megcsalt, akkor hülye volt, megbotlott. Magamról is el tudom képzelni, hogy ilyen megtörténhetne. Ti. meg is történt. Azonnal megmondtam. Megbocsátott, együtt maradtunk még évekig.

Én megbocsátottam,(de sosem fogom elfelejteni), és azzal a lendülettel el is váltam.

Talán, fogalmam sincs... de nem biztos közel sem, hogy tudnék benne utána bízni és ne lennék (jogosan) nagyon féltékeny. Ezáltal pedig rövid úton biztosan vége lenne. Erre egész sok esélyt látok, hogy ha egyáltalán meg tudnám bocsájtani, akkor ez lenne a vége. De lehet, hogy meg sem tudnám. Még nem történt ilyen hála az égnek.

Megbocsájtottam, változtattam magamon(hibásnak éreztem magam). Erre vérszemet kapott, folytatta ugyanúgy. Szakítás lett a vége.

Kérdező, én olyan típus vagyok, ha àtvernek, akkor a bizalmam egy életre megszűnik a másik fél felé. Nincs semmi, amivel jóvá tehetné. Az ideiglenes színészi játék meg ami ugye követ egy megcsalást, nem érdekel, hogy ő megváltozik, soha többé nem tesz ilyet, stb. Nálam egy esély van, több nem lesz és nincs is. Ezt akkor kapja, amikor kapcsolatra lépek vele, ha közben átver, akkor nem lesz tovább.

Én megbocsátottam, kb. 2 hónapig csalt egy másik lánnyal. Könyörgött, hogy bocsássak meg, mondta, hogy megbánta és engem szeret, velem akar lenni, többet nem csinál ilyet, mert nem akar elveszíteni. Őszintének tűnt, hittem neki, mert nagyon szerelmes voltam és vele akartam leélni az életemet. Pár évig nem csalt meg (legalábbis nem derült ki). A bizalom nem állt helyre, mert nem tudtam úgy benne bízni mint a félrelépés előtt, sokszor bennem volt/van. Ezen nagyon nehéz túl lépni. Sajnos eljátszotta a bizalmam. Nyilván nem hántorgattam fel neki, mivel úgy fair ha folytatjuk akkor "felejtsük is el". Most már házasok vagyunk, van egy 1 éves gyermekünk, és pár hónapja megint megcsalt egy munkatársával, lebukott de a mai napig tagadja. Lehet azóta is tart, nem tudom, mert annyira gerinctelen, hogy nem vallja be. Azt hajtogatja, hogy sose tenne ilyet, nem akar elveszíteni, én vagyok élete szerelme stb. A szokásos dumák. De már ki hiszi ezt el ezek után? Egyébként jól kijövünk, a szex is mindig jól működött, de valamiért kellenek neki ezek a hódítások, fiatal, jól néz ki, tapadnak rá a csajok. Még együtt vagyunk, nagyon gondolkodom, hogy mi legyen ezek után. Ha nem lenne gyerek és nem lennénk házasok, már elhagytam volna természetesen. Így már jóval nehezebb a döntés. Nem tudom, megérné e. Nem vagyok naiv, tudom hogy sose fog már megváltozni. Szívem szerint elválnék, de közösen építettük fel az életünket, közös a lakás is. Gyerekkel meg nem szeretnék elköltözni a szüleimhez például. Így egyelőre marad így, aztán majd kiderül.