42 éves férfi vagyok és a gyerekek miatt vagyok benne egy rossz kapcsolatba. Vannak olyan nők akik szintén a gyerekek miatt vannak a házasságba?

40 feletti vagyok én is, kérdező.

Elvált nő, gyerekkel.

Volt erőm, bátorságom és hitem tenni magamért és a gyerekemért és felállni abból, ami már nem tett elégedetté, boldoggá.

Nehéz volt lelkileg, de inkább a döntésig jutni.

Sosem tudnék gyáván meghunyászkodni, a körülményeket okolni, magam helyett mindenkit és mindent beállítani kényszernek és rossznak… de én felnőtt ember vagyok, aki lehet, hogy így visszatekintve nem választott túl jól (akkor annak tűnt ugye…) vagy nem tett meg mindent (talán a bekényelmesedés is egyfajta “bűn”), de tanultam belőle.

Nem tudnék napról napra a gyerekem szemébe nézni és papolni becsületről, méltóságról, szeretetről, miközben gyáván, megtörten, lustán hagyom, hogy leperegjen rajtam az élet.

A saját - legalább részleges- felelősségem terhét meg nem tenném a gyerekemre, hogy miatta kell tűrnöm… ez kimondatlanul is patkány dolog egy szülőtől.

Ezen gondolkodj el kérlek.

#4! Nem kötelező 2 hetente, máshogy is meg lehet egyezni, akár váltott felügyeletet is lehet kérni. Csak valahogy az apukáknak általában annyira mégse fontos a gyerek. Elég, ha kéznél van, amikor kedve van hozzá, amikor hazajön a szeretőtől, de gond ne legyen vele.

#1

4) jaj hagyjuk már, a váltott felügyeletnek a világon semmi akadálya nem lenne, csak valami megmagyarázhatatlan okból ahhoz mégsem éreznek kedvet az apák...

Sokkal egyszerűbb anyu nyakába akasztani a terheket full-time és óbégatni, hogy elszakították őket a drága gyermekeiktől. 🙄