Hogyan lehet újra megbízni valakiben, ha már többször elhagyott másért? Van egyáltalán értelme?

Tehát nem te kellesz neki, csak nem talált jobbat. (Egyelőre)

Szerintem erre ne akarj kapcsolatot építeni, mert nem lesz jó vége. Igen gyorsan ott találod magad elvált, kisgyerekes anyaként, aki elb.ta az életét.

Sehogy. Miért is kéne? Nekem nem kéne az életben olyan patkány, aki így bánik velem, akármennyire szeretem. Ja de bocs, nekem van önbecsülésem és tartásom, veled ellentétben.

Minek futsz valaki után, akinek örökre csak pótlék leszel, amikor épp nincs jobb? Szánalmas pincsiként viselkedsz, úgy is bánnak veled. Komolyan ez kell?

Ne is haragudj, de ha valaki bekap egy méhecskét, és aztán megcsípi a száját, aztán még ötször megkóstolja a méhecskét, azt te minek hívod? Naivnak?

Nem, ostobának!

Most hiába mosakszol, hogy te csak naiv vagy, és ne nevezzenek ostobának.

Pedig a legjobb az lenne, ha nem akarnád saját magad becsapni, és mentegetni, hogy minden józan érv ellenére miért dobod szét a lábad újra és újra.

És nem, nem változnak meg az emberek. Sem fiatalon, sem később: ebben reménykedni pedig felesleges.

Tudod, erre mondják, hogy az okos más kárán tanul, a buta a sajátján sem. Vond le a következtetést.

Nem vagy buta?! Akkor dobd már ki ezt a hazug, hűtlen, szemétláda barmot, tiltsd le mindenhol, töröld a számát, és felejtsd el a létezését is!!!

Amennyiben ezt nem tudod megtenni, és megint az altested dönt az életedről a fejed helyett, úgy tetováltasd magadra, hogy egy hül.ye pi.csa vagy.

Akármennyire is hazudsz magadnak, ez nem naivitás, ez színtiszta ostobaság. És még kérdezed, baj-e.. Nekem ugyan nem baj, nem engem fognak megint átverni és eldobható taknyos zsepiként kezelni. MEGINT.

Elképesztő, milyen emberek vannak.. néha azt hiszi az ember, hogy nincs lejjebb, aztán elolvassa egy ilyen súlyos idióta kérdését.

[link]