Mi a véleményetek arról, amit a pápa mondott a megcsalásról?

Elviekben nem összeegyeztethető a klasszikus keresztény elvekkel a megcsalás, a hűtlenség. Szerintem is eléggé egysíkúnak hangzik, hogy a nők bocsássák meg és az milyen jó. Nyilván fordítva is akkor legyen jó, a férfi is legyen "megdícsérve" (bár már ezzel bajom, van, hogy ez egyáltalán dícséretes dolog-e).

És én sem értek egyet, azzal, hogy a nő tűrjön el mindent.

Szerintem az a legerkölcsösebb dolog, hogy a nő megbocsátja magát a bűnt, de nem marad együtt a hűtlen férfival. Vagy fordítva nyilván ugyanígy. Megbocsátani egy vétket és együttmaradni az adott illetővel egy kapcsolaban két különböző dolog, csak sokan összekeverik.

Szerintem meg elmés és szellemes volt de többet nem szólok hozzá mert minden válaszom törölve lett.

Neked nem való a házas élet,feleslegesen pörögsz rajta.

Mindenkinek magánügye,hogy mit bocsát meg,hogyan és milyen szabályok szerint élnek együtt.

Sokan megbocsátanak az asszonynak is.Problem? Képzeld milyen rossz lehet annak a férfinak aki mellett a nő már rég másról ábrándozik és gyakorlatilag semmi felemelő nincs az intim kapcsolatukban ha még van egyáltalán intim kapcsolatuk.

@50

"Engem is egy kalap alá vesznek ilyenkor a feminista, agresszív, magát okosnak mondó de végtelenül ostoba nőkkel."

Dehogyis!Nekem szimpatikus vagy! :)

Nahat,nem is tudtam,....

Akkor engem biztos szeret a papa...;)

Mondjuk hidegen hagy de az is,h most nekem tapadnak 100 an,es lepontoznak...

@57

Kéket kaptál.

Most,hogy ezt meggyóntam nyugodt vagyok...

Én nem tudom annyira egyszerűen látni ezt a témát, hogy "ha szeretnéd, nem csalnád meg és pont", mert oké, hogy egy harmonikus, ideális kapcsolat így működik, de az élet a legtöbb esetben baromira nem ideális. A megcsalás általában nem okozója a problémának, hanem az egyik tünete, mindkét fél elcsesz dolgokat, mire a helyzet idáig fajul. Ettől még nyilván nem árulkodik erős jellemről a félrekúrás, de nem feltétlenül arról van szó, hogy van egy egyértelmű, vétlen áldozat (akit csalnak) és egy utolsó szemét állat (aki csal). Láttam már embereket keresztülmenni elképesztő nehézségeken, mélyponton, akik végül a rengeteg szar és mocsok ellenére is ki tudtak tartani egymás mellett, és együtt vannak a mai napig, a kötelék közöttük erősebb, mint valaha. Nem azt mondom, hogy ez az általános minta, vagy hogy nincs az a helyzet, amikor a megcsalt fél csak az egyedülléttől való félelmében, gyengeségből nyeli le a békát, de könyörgök, ne akarjuk már megmondani, hogy kit mennyire tesz lúzerré a megbocsátás, bízzuk már rá az érintettekre azt, hogy hogyan küzdenek meg egy ilyen helyzettel. Abszolút érthető, ha valaki ki akar szállni a kapcsolatból ezek után, de szerintem az is, hogyha adni akar magának és a párjának egy újabb esélyt, és ami a legfontosabb: ez az ő életük, az ő döntéseik.

Arra, hogy "Isten megveti a házasságtörést és az ókori Izraelben halálbüntetés járt érte", csak annyit tudok mondani, hogy a keresztény attól keresztény, hogy az Újszövetségben foglaltakat tekinti elsődleges érvényűnek, magyarán a szeretetparancsot, miszerint az őszintén megbánt(!) vétekért bűnbocsánat jár. A zsidó vallás követői azok, akik kizárólag az Ószövetségből indulnak ki.