Két tűz közé kerültem: a gyerekem nem jön ki az új párommal?

A lányod egy kis zsarnok, akkor valószínű addig úgy ugrálsz majd, ahogyan ő fütyül, amíg veled él a lányod?

Te eddig nem szóltál rá, el volt kényeztetve, többek között erre valóak az apukák, hogy gatyába rázzák a családot.

Igen, sajnos nem véletlenül ódzkodik mindenki párkapcsolatoknál a gyerekes nőktől.

Hát, át tudom érezni, nekem is ilyen korú lányom van. Eleve ugye serdülő, érzelmileg labilis. Egyik oldalról ott van, hogy dafke szembeszáll a felnőttekkel, feszegeti a határokat, a másik oldalról pedig az, hogy utána megijed a saját viselkedésétől (ilyen még új pár nélkül is van, ez tapasztalat).

A párod viszont tévedésben van, ha azt hiszi, hogy egy kamaszt "meg lehet nevelni". Nem lehet. A másik meg, hogy ha a párom szóvátenné, hogy mikor én a lányommal foglalkozok, akkor ő kirekesztve érzi magát... nos, abban a percben repülne. És ezt nagyon komolyan írom! A lányom az első és mindig is az lesz. Szüksége van rám. A párom legyen kedves elfoglalni magát, felnőtt ember. A lányom nem az!

Nekem az a tapasztalatom, hogy ennyi idős korban már nem fog tudni az új partner szülői szerepet betölteni, az erélyességre minden kamasz úgy reagálna, ahogy a lányod. Inkább valamilyen baráti szerepkört kellett volna kialakítani a gyermekeddel.

Személyes véleményem, hogy túl hamar költöztetek össze...

Én a gyerekem érdekében ezt bizony lezárnám. Új kapcsolatot pedig úgy kezdj, hogy először csak kezdd el randizni, fogadtasd el a lányoddal, hogy te jól érzed magad az új kapcsolatban. Ha boldognak lát téged, könnyebben elfogadja a párod is. Az én lányom, mikor az első közös, családi találkozónk volt, azonnal elfogadta az új párom, mert már tudta, hogy boldoggá tesz engem. És a párom soha nem próbált az apja szerepébe lépni, inkább barátilag viszonyult hozzá, a nevelést rám bízta (hiszen x év alatt már kialakultak a bevált módszerek, minden attól idegen nevelési módszer csak ellenállást szül ennyi idős korban). Jól működött az együttélés is - más miatt ért véget a kapcsolat. Mert hát ez is benne van a pakliban sajnos...

" erre valóak az apukák, hogy gatyába rázzák a családot"

Ha a kezdetektől fogva így alakult ki, akkor igen. De minden fejlődéslélektani szakirodalom felhívja rá a figyelmet, hogy serdülőkorban már nem lehet nevelni. Ami addig kialakult, az van. Abból lehet gazdálkodni. A kialakult kapcsolatból, nevelési elvekből, stb. Aki egy serdülőt kezd el nevelni, fegyelmezni előzmények nélkül, az ne lepődjön meg, ha ellenállásba ütközik. Ez mindenkinél így történne. Teljesen más egy két-három éves gyerekkel elkezdeni a nevelést, ott még lehet a nevelőapának ilyen szerepe.

Az ismerkedési szakaszt kellett volna meghosszabbítanotok úgy,hogy összeismerteted a lányodat és a pasit különböző helyzetekben.

Szerintem nagyon rövid volt a két hónap az összeköltözés előtt. Még Ti sem ismertétek meg egymást igazán, a lányoddal meg főleg nem tudtak összeismerkedni igazán.

Én is ismerkedtem így, sőt, a gyerekem már régről ismerte a pasimat. Mégis sok időt fordítottunk arra,hogy ne érezze azt,hogy beférkőzött közénk, ami Nálatok is elképzelhető. Kettesben, szoros kapcsolatban nőtt fel, nehéz elviselnie,hogy most számára egy nem szimpatikus férfi beköltözik az otthonotokba, életetekbe.

A párodnak pedig Rád kellene hagyni azt,hogy fegyelmezd/neveld a gyerekedet.

Nagyon nehéz gyerekkel párt találni, olyat még nehezebb akivel elfogadják egymást, türelem és rengeteg tolerancia kell hozzá.

Részemről nem volt kérdés,hogy csak olyan férfi jöhet szóba aki jó kapcsolatba kerül a gyerekemmel. De ezt jobb esetben lehet alakítani.

Ahogy leírod Nálatok erre kevés esélyt látok.

Kérdező, a lányodnak adj ultimátumot, hogy úgy pofázzon bele a te kapcsolatodba, ahogy majd szívesen venné, hogy te is beleszólj az övéibe.

A pároddal meg értesd meg, hogy nem feladata a gyereked nevelése, ne akarjon egy kamasz új apja lenni, max a haverja.

Ha ezt sikerül mindkettővel felfogatni, ki fog törni a mennyei béke...

#9, jó, akkor legyen beleKAVARNI... így megfelel?

(jelen esetben ugyanazt jelenti, konfliktus-szítást csak legfeljebb verbális vagy non-verbális módon:))

Ne haragudj de 2 hónapi ismeretség után oda költözött? Ez valami vicc?

Sokkal több idő kellett volna hogy a gyerek megszokja az új helyzetet.

Nem is csoda ha rosszul sült el.

Ezt te cseszted el.

Senkit nem költöztetünk oda 2 hónap után!!!

Kénytelen leszel vele szakítani.

Azt meg már halkan jegyzem meg hogy ezért nem kezdünk gyerekes nőkkel.

A francnak hiányzik ez.