Jogosan akadt ki ennyire?

Van egy férfi, akivel úgymond távkapcsolatban vagyok, de soha nem mondtuk ki formálisan. És van egy netes

haverom, akivel nagyon jóban vagyok, és elég közel lakik hozzám, most megkérdezte, hogy akarok-e vele

találkozni. Mondtam, hogy persze miért ne, bár annyira nem akartam mert szerintem ő többet akar a barátságnál,

hirtelen viszont nem tudtam mást mondani. aztán beszéltem erről a 'barátomnak, mire ő megnézte a beszélgetést, és teljesen kiakadt, hogy ő nem játszik ilyesmit, és hogy miért félek nemet mondani, stb. azt mondta, hogy nem akarja tovább folytatni ezt. Végül megbeszéltük, de ez a beszélgetés előzte meg: (angolról fordítottam át, mert ő külföldi, ezért hangzik furán)

a(ő): már 9800-szor elmondtam, hogy ilyenkor rögtön

mondj nemet.

b(én): annyira sajnálom

a: mégis ezt csinálod.

el sem akarom magyarázni, pontosan tudod, hogy mit

csinálsz.

b: de nem akartam tőle semmit, főleg nem élőben.

kérlek ne menj el, te vagy a mindenem.

a: nevetséges vagy. jobb, ha most békén hagysz.

b: kérlek

a: komolyan mondtam, ne írj.

undorító, amit csinálsz.

b: nem akarlak elveszíteni, te vagy a legjobb dolog az

életemben.

annyira sajnálom hogy elbsztam, de ha tényleg akartam

volna tőle valamit, akkor nem mondtam volna el neked.

a: ne írj most többet. minél többet beszélsz, annál

inkább lenézlek.

b: csak ne hagyj itt, szívesebben lennék halott.

erre felhívott, és megbeszéltük, végül bocsánatot kért mert azt mondta, hogy túlreagálta, és elhiszi,

hogy nem akartam a haveromtól semmit. de még mindig bűntudatom van, meg nem akartam ennyire dramatikusan

reagálni, mondjuk most már mindegy.

Én 23/L ő 34/F.