Miért várja el a férjem? Miért gondolja, hogy nekem végtelen az időm és az energiám?

Nyáron sok időm volt, főztem, jutott idő a kertre, rá is több jutott. Most, hogy elkezdődött az iskola, munka után rohanok a gyerekért, utána bevásárolni, főzök. Minden munka délutánra marad, amit eddig nap közben meg tudtam csinálni. Most azzal jött, hogy menjek a kertet is csinálni (nem ugyanott lakunk, mint ahol a kert van). Azt várja, hogy suli után bringázzunk el a kertbe. Majd haza, mindent intézzek el a gyerek körül, tornázzak is, mert szerinte dagadt vagyok és igazán tehetnék valamit. És mikor megemlítettem neki, hogy este nem jut idő akkor főzni, ha én ezt csinálom, akkor félig viccesen, félig igazából megjegyezte, hogy semmi gond, felkelek hajnalban, majd akkor megfőzök és elmosogatok. Természetesen úgy, hogy mire ők is felkelnek, én mindennel legyek kész, fürdés, minden, hogy ő nyugodtan tudjon készülődni. Ebből volt már tavaly is gond, teljesen kikészültem év végére, mert mindenkinek meg akartam felelni. Most megmondtam, ez nem megy. De elvárás van, segíteni viszont eszébe sem jut. Olyat ő nem csinál, hogy elmegy bevásárolni. Pedig mondtam neki, hogy összeírom, csak menjen el. Teljes volt a felháborodás, hogy mit gondolok én. Mert ő dolgozik.

A gyerekkel kapcsolatos összes kínlódás rám marad, ugyanis a gyerek hiperaktív. Este rávenni a tanulásra nem lehet, csak cirkusz árán. Ő inkább nem jön haza addig, míg számítása szerint kész nem vagyunk, nehogy hallania kelljen a vitát.