Az a férfi szerethet engem igazán aki a következőket szokta nekem irni?

lazítanod kéne.

Próbáld ki azt a stílust, amit ő csinál! Ne írj neki, várd meg ír-e magától! Ha ritkán bagózik rád, te is ritkítsd a dolgot ugyanúgy! Majd adja magát a helyzet hogyan tovább.

van aki szereti a buta enbereket.

Te szerelmes vagy, talán túlzottan is rátelepedsz, ő meg soknak érzi ezt.

Hagyd a francba, keress mást!!

Hány évesek vagytok

Uramjézus! Számtalanszor előfordul, hogy elköszönök a páromtól, de utána még a nővéremmel, vagy valakivel beszélek. Valóban főbenjáró bűn! Ha elköszönt tőled, akkor utána már senkivel se beszéljen, vagy úgy érzed, ha mással is, akkor veled is kellene? Miféle elvárás ez? Komolyan nem tudom mikor jönnek már rá a face-nél, hogy elérhető legyen olyan gomb is, amivel az ember lánya/fia ugyanúgy kikapcsolhatja azt a funkciót, hogy mások lássák mikor volt elérhető utoljára, vagy épp aktív-e. Nekem egyszer volt olyan párom, akit még a kezdeti időszakban aztán kénytelen voltam leépíteni, minekután folyton azon lovagolt miért nem jelzek vissza, elvégre egy sziába nem halnék bele, vagy hogy már elolvastam az üzenetét, mert jelzi neki, miért nem válaszolok. Lassan teljesen leszokom már a FB-ról, sőt, whatsappon is van olyan regem, amin csak hárman vagyunk, anyám, tesóm és a legkedvesebb barátom, ők meg sosem kérnek számon. Semmire nem jó már ez a közösségi média, csak arra, hogy kombináljanak, összeesküvés-elméleteket gyártsanak, kukkoljanak, számon kérjenek miatta embereket azok, akiknek nincs jobb dolguk. Aztán jön az, hogy mikor milyen kapcsolati státuszt mire módosít, kit/mit lájkol vagy kit/mit nem és miért ismerőse még az exe. Agyrém. Vannak embertípusok, akiknek teszik az, ha tapadnak egymásra, mint pulira a bogáncs, de minden valamirevaló egészséges önbecsüléssel, szuveneritással rendelkező, nem kapcsolatfüggő embernek szüksége van privát térre. Elhiszem, hogy akad, akinek ez annyira nem igénye, avval sincsen gond, de akkor keressen magához hasonló embert. Én megfulladnék, de nem is kezdek ilyen típussal sosem, megértem őket, de én nem kérek belőle. És a tévhitekkel ellentétben nem azért, mert én nem kötődöm, vagy nem vagyok elég szerelmes. Egy kapcsolat fokmérője sosem az, mennyire bírnak totálisan egymásra telepedni az emberek. Van saját életem is és mindig is lesz olyan szegmense, ami nem közös a párommal, akkor is, ha már együtt élünk. Számomra ez így egészséges és gyanítom, a legtöbb embernek szintén van erre igénye.

Nem kellesz neki!