Ha már nem érzek szerelmet a férjem irnánt, hogyan tudnám ezt "vissza csinálni"?

1. Ő mit segít neked? Besegít a gyereknevelésbe és a háztartásba?

2. A szerelem egy idő után elmúlik és átveszi helyét a sokkal mélyebb szeretet.

Magyarul megbeszéltétek, hogy azért maradsz vele, mert nem tudod egyedül fenntartani az albérletet?🤔

Egyébként mindkét félnek akarni kell, nem csak neked vagy neki.

Ami ilyenkor segíteni szokott: gyerek lepasszol a nagyinak és egy közös este kettesben. Vacsi vagy egy wellness esetleg vagy utazzatok el egy hosszúhétvégére.

Egyébként a szexet te is kezdeményezed vagy csak várod, hogy kezdeményezze ő?

Nem volt kicsit korai a gyerekvallalas? Siman varhattatok volna meg jo par evet. Igy eleg nehez helyzetbe navigaltatok magatokat, ahol mar nincsenek jo megoldasok. Es itt mar nem csak a te donteseden mulik az egesz, a ferjed is barmikor donthet ugy, hogy kilep a kapcsolatbol, mert van neki masik.

Szuleid vagy alberlet, mas variacio nem nagyon lesz. Igyekezz minel hamarabb donteni, mielott a ferjed dont, hogy tervezetten tudj uj eletet kezdeni, ne pedig fejest kelljen ugrani. A helyedben olyan munkahelyet keresnek, ami kozel van a szuleid lakasahoz, ugyanis sok segitsegre lesz szukseged, ha egyedul maradsz a kicsivel.

43F

A szexet úgy általában nem kívánod?

Ha nem is a ferjed elégít ki, masztizni szoktál?

Ha igényed lenne a szexre akkor a férjednek kell többet változni előnyére, de ha egyszerűen átváltoztál anyukává és jégcsap lett belőled akkor a probléma te vagy és nem mástól kell megoldást várnod.

Sehogy nem tudod visszacsinálni . Míg felnő a gyerek, és nem kell már tutujgatni, mehetsz amerre akarsz.

Kár az ilyen házasságokért.

Hagyjátok, úgy is elválik az a vége (75%-ban, ha lehet hinni a ksh-nak). Értelmetlen bármiféle próbálkozás. Megkaptad, meguntad, elhagytad. Jöhet a következő. Ez bizony ösztönlény, legalábbis a viselkedésed. Nem vagy alkalmas hosszútávú monogám kapcsolatra, s nem azért nem mert a másik ilyen olyan amolyan, hanem saját magad miatt. Az embert kell szeretni, nem egy életérzést. Az meg a másik, hogy ez aljas pofátlan dolog, hogy csak azért nem dobbantasz még, mert szegény anyagi életed. Ilyenkor vagyok a férfiak pártján nagyon, mert a másik joggal mondhatná, ilyeneket tervezel, csak sajnos az élet közbeszól? Hát csináld, akkor ki a lakásból. Jogos lenne. Vagy itt is kettős mércét alkalmazunk? Gondolj bele, milyen lenne már, ha azért nem eszel meg 1 almát , mert különben pénzt kapsz? Minek mentél akkor oda "almát enni"? Mit jelent neked a "jóban, rosszban"? Hazudoztál te is, mint a többi. Ebből is látszik, a szavaknak nincs súlya, nincs felelősség rajtad se. A gyerekkel mi lesz? Úgy lesz neki a jó ha mamahotel? Vagy nem számít, te vagy a lényeg amúgy is? Ez neked egy életcél? Szomorú. Szerinted mi lesz belőled gyerekkel a nyakadon mamahotelbe, vagy épp a megélhetés szélén? Nem próbáltad meg te helyrehozni abban is biztos vagyok. Előadtad, hogy vagy megváltozik a férjed, vagy elhagyod. Ez nem próbálkozás, az meg lehet közben próbálja a családja számára előteremteni a dolgokat, jobbra fordítani, az asszony meg jól hátbadöfi. Sokszor elmondtam már itt is, nincs közös cél, s túl sok az unalom, a nekem, nekem, nekem mert jájj nem vagyok szerelmes. Tudod mi az a szeretet? Hasonló mint amit anyád után érzel, őt is elhagyod ha unalmas lesz? Vagy ott nincs választás, ez jutott? Nem gondolod azt, h lehet feljebb, nincs miért küzdeni, ezért még lejjebb fogsz zuhanni. Tudom, te emancipált modern életerős nő vagy, inkább a mamahotel mint 1 jó albi/lakás, közös tervek, célok (AMIHEZ TE IS HOZZÁTESZEL, S NEM CSAK ELVÁRSZ, HOGY MAJD A MÁSIK)...

Ez a jó férj számodra szerintem:

[link]

32f

32f