Miből látja egy nő hogy a párja jó apa/férj lenne?

Ha akkor is türelmes velem, mikor én nem lennék magammal, kitartó, mikor én otthagytam volna már rég magam és nem kell istápolnom, hanem néha ő is húz előre, mikelgyengülnék és nem "folyunk szét" akkor, ha épp nem tudom tartani a frontot, akkor bizony jó apa/férj lenne. Egy kisgyereket arra lehet bízni, aki nem retten meg a felelősségtől, hanem tenni akar érte szakadatlanul, az idegei vannak annyira erősek, hogy egy hiszti miatt nem akar senkinek bemosni meg senkiből kiszeretni és van annyi önuralma, hogy folyamatos figyelmeztetés nélkül is tudja, hogy mi a kötelessége, ezt pedig akkor is csinálja általában a társával karöltve, mikor az elveszti rövid időre a motivációját (természetesen fordítva is lehetnek gyenge pillanatai, amikor meg én húzom előre, de támaszkodhassunk egymásra, ne csak az egyik fél viselje ezt a szívén). Nem fortyog benne a düh, ha valami szerencsétlenül alakul és nem egy karótnselt figura, hanem van önbizalma játékosnak lenni akár velem is. Stabil kapcsolatot csak két stabil emberre lehet építeni, akiknek stabilak az érzéseik egymás után és az első problémánál nem akarnak csapot-papot otthagyni, hanem elfogadjáj, hogy ilyen bizony előfordul és valamit kell vele kezdeni felnőtt ember módjára, hogy legközelebb ne rontsa a kapcsolatot...

Ezzel amúgy a szememben az emberek 80%-a ki is esett a potenciális jelöltek közül, dehát az élet ilyen. Vagy szembenézel a dolgokkal, vagy a saját életed áldozata vagy. És akkor vagy igazán felnőtt, akkor való neked felnőtt kapcsolat és akkor vagy alkalmas egy gyereket felnőttre nevelni, ha ez már megy.

Milyen jol leirjàk :)

En csak hozzafüznék olyanokat hogy EQ tol függ szerintem.

Ha van empatia erzeke, türelme, rugalmas, kepes kompromisszunokra, epitö vitakra, tiszteletre, van tartàsa azaz tudja magàt a celokhoz tartani, tudatosan hü, stb akkor nagy gond nem lehet.

De ha pl valaki egy vitaban csak azt nezi hogy neki kell nyernie,a parjat döntesekben nem tamogatja, lenezi, hierarchiat szit, arroganciaval akar ervenyesülni, erzelmi zsarolo, kisebbsegi komplexusos, azzal màr gàzosabb lesz a gyereknek is elnie.

Egyik exemmel màr gy.tervezésnél kiütköztek a bajok pl ö NEM akar a gyereknek születestöl gyüjteni, parancsolassal félelemkeltessel kell szerinte tiszteletet tartatni a gyerekkel, nem vehetö fel mindig az ujszülött hogy ne legyen felkapatva, minden az asszony dolga mert ö azert lesz otthon, stb stb nah szoval..

Erről most eszembe jutott, amikor egy baráti beszélgetésen valaki megkérdezte, hogy "ki gondolta volna, hogy XY ilyen jó apa lesz?" (a barátnőnk, akinek a férjéről beszélt épp nem volt jelen). Én azonnal kikértem magamnak, hogy én mindig is mondtam. Egyszerűen az a típus. :)

Hogy a kérdésre is válaszoljak, én abból, ahogyan viselkedik az élet többi területén. Ha olyan "problémamegoldó" típus, akkor tudom, hogy egyedül lehet hagyni egy gyerekkel, mert majd feltalálja magát. Ha lusta felkelni reggel akkor a gyerekhez is lusta lesz éjjel felkelni. Ha szakít időt rám és a kapcsolatunkra, akkor időt fog szakítani a gyerekre is. Ha általában betartja az ígéreteit, akkor elhiszem neki, amikor azt mondja, hogy jó apja lesz a gyereknek.

Ugyan gyereket nem tervezünk soha de azt tudtam, hogy a párom jó férj lesz, nagyjából azokból a dolgokból amiket leírtak előttem. Illetve abból, hogy maximálisan kivette a részét minden közös dologból, minden közös felelősségből. Ilyen volt az anyagiak, a házimunka, a kapcsolatba fektetett munka és romantika stb.

És sajnos van igazság abban, hogy sokan nagyon rosszul állnak ehhez hozzá és nem a megfelelő dolgokat nézik, álomvilágban élnek. Például csomószor mondják, hogy így meg úgy milyen jó apa lesz valaki aztán kiderül, hogy egyébként még a koszos zokniját se képes elvinni a szennyestartóig nem hogy még kitakarítson vagy főzzön. De valamiért sok nő hitegeti magát azzal, hogy jajj majd a gyerek körül biztos segít. Aztán jön a nagy koppanás amikor megszüleik a gyerek és szó szerint semmit nem segít apuka. Egy ilyen emberre meg ne mondjuk már, hogy jó apa csak mert kedves a gyerekkel.

Ahogyan a környezetében élőkkel, szüleivel, testvéreivel, kollégáival, idegenekkel az utcán, üzletben, postán, egyszóval bárkivel bánik és beszél róluk.

A lánynak/nőnek természetesen mutathat álarcot, de ahogyan a többi embertársával bánik, úgy fog vele is előbb-utóbb. Érdemes ezt figyelembe venni.