Ezt hogy kezelnétek/oldanátok meg?

A kapcsolat elején is voltak problémák, mégis elvetted, tehát elfogadtad őt olyannak, amilyen, jóban-rosszban. Menj vele a szüleihez!

A szüleihez gondolom ritkán juttok el, a tieidnél meg akár minden vasárnap ebédelhettek. Ne karácsony előtt veszekedjetek, hanem találjatok ki egy rendszert, ami mindenkinek megfelel.

Ha ennyire nem hajlandó kompromisszumra, akkor nem is eröltetném. Én elmennék a saját szüleimhez, mert a páromnak nem a gyereke vagyok, hogy majd ö megmondja, hogy mit csinálhatok. Ha azt mondja, hogy akkor ne is legyél együtt vele, akkor hagyd el. Vagy táncolj úgy továbbra is, ahogy ö fütyül. Eddig is ilyen volt, mégis elvetted. Tiéd a választás.

Azért ha valakinek egy házasságban nem egyértelmű, hogy ti már ketten alkottok egy családot ami mindennél fontosabb ott vannak bajok fejben. Eszembe nem jutna a szentestét a szüleimmel tölteni. A párom a családom, egyértelmű, hogy vele töltöm hiszen ez szűk családi ünnep.

A kapcsolatunk elején mindketten otthon a saját szüleinkkel és testvérünkkel töltöttük a szentestét, és karácsony első napján találkoztunk, egyik nálunk, másik nap náluk.. (fiatalon jöttünk össze). Később úgy döntöttünk nem szeretnénk külön tölteni egy napot sem, ezért egyik évben egyikőnk, másik évben másikónk szüleinél töltjük már a Szentestét is. Ha lesz gyerekünk, akkor valószínűleg hármasban - négyesben leszünk 24-én és a másik két nap megyünk a szülőkhöz. Ha most is egy városban laknánk velük, akkor lehet most is úgy lenne, h 24.kettesben. Az én szüleimnél is legalább 30 éve együtt van a család 24-en (nagynénémék, mama stb.) mégis elfogadták h nem minden évben vagyunk ott. Nem mintha hagytam volna választást. Én úgy gondolom, h nem a férj házasodik a feleség családjába, és nem is a feleség a férj családjába, hanem ketten lesznek egy kis család, és egy nagyobb család... Ezért megőrülök az ilyen emberektől akik elvárják h minden évben náluk legyen a nagy családi banzáj.. Szeretem a családom, de felfogtam h a férjemnek is ugyanolyan fontos a családja mint nekem az enyém. És ez oda vissza működik... Ha a férjem ezt nem értené meg,akkor valószínűleg nem lenne a férjem... Nálunk mindkettőnk szülei messzebb laknak, nem vezetünk nyilvántartást h hol pontosan hány órát töltünk ds törekszünk arra, hogy senki ne érezze magát háttérbe szorítva. Nyilván mindeki sokkal jobban kezeli és elviseli a saját szüleit, és szívesebben van ott (jobb esetben), de képzeljük már a házastársunk helyébe is kicsit magunkat..Mondjuk ehhez az is kell, h engem is családtagnak tekintenek anyósomék és a páromat is nálunk.