Férjem néha kibírhatatlan. A gyerekkora miatt?

Ezt mondd el neki így, ahogy itt, és mondd meg neki, hogy az ígéretekkel tele a padlás, nem elég. Ha akar TENNI a házassága megmentéséért, akkor menjen pszichológushoz, ha az párterápiát javasol, akkor te is hajlandó vagy menni. Ha nem lesz változás, akkor meg mérgezi a kapcsolatot.

Ezeket a gyerekkori dolgokat ki kell dumálnia, nem azért mert kellemes, hanem azért, mert rossz hatással van rá.

Amúgy nekem azért furcsa, hogy eddig az ünnepi gátlás nem jött elő, kettesben nem ünnepeltetek? Csak mert lehet, hogy a szülők megint mossák az agyát, és vallási okból van meghasonulva, és ez a frusztráció jön így ki.

No para, kifogtál egy nárcit. A gyerek születésével ő ugye (szerinte) kiesett a kosárból, bánt, mert figyelmet akar, akár a könnyeid által. Elviheted pszichológushoz, sokat nem tud segíteni... a gyermek kor meghatározó ill. a szülők, akik vmelyike vagy mind kettő sérült...

Nem sok esélyed van, ha van türelmed, meg pár 10-20 éved (nekem volt) alakul, kb. normális ember lesz nagyjából... csak te nem leszel boldog... Nemtom... sztem ne feszegesd, az élet rövid, jobb lenne, ha normális emberek között töltenéd.... Nos, ennyi.

Utolsónak igaza van. Mindig lesz ők.

Gyerekkor, majd kollégák...

Látom a szakítást preferálják sokan. Elég korcs felfogás. A kapcsolatot megjavítani kell nem eldobni. Civakodások minden kapcsolatban vannak. Ez vele jár.

Talán csak azzal van baj, hogy mimózalelkű vagy és ebből kifolyólag haragtartó. Ezeken a dolgokon túl kellene lépni.

Milyen volt amikor megismerted? Volt 6 éved, hogy kiismerd. csak most jutottál erre a következtetésre, hogy kukába az egésszel? Gyerek mellett már nem leszel annyira kelendő, ha felnő a gyerek akkor pedig a korod lesz hátráltató tényező. De ha egyedülálló anyuka akarsz lenni, akkor hallgass a hülyékre.

Alapvetően az első két válaszolóval értek egyet, a többiek tévednek. Szó sincs nárcizmusról. Még a boldog gyerekkorú férfiakat is gyakran megviseli lelkileg az első gyerekük érkezése. Általában senki nem vallja be még saját magának sem, de a legtöbben ilyenkor féltékenyek lesznek a saját gyermekükre. Ez szinte törvényszerű. Gondolj bele: a lányod születéséig ő volt az első számú ember az életedben, onnantól pedig miatta kisebb mértékű szeretetet és figyelmet kap tőled, hátrább került a fontossági rangsorban. S erre a féltékenységre jön még rá az, amit te is sejtesz, hogy a mélyre ásott és feldolgozatlan gyermekkori traumák a gyermek jelenlétével tudattalanul állandó stresszhelyzetet okoznak neki. A legrosszabb, hogy valószínűleg sem a féltékenységet, sem a gyermekkorból származó stresszt nem akarja elismerni tudatosan a feszültségei okaként; mivel ok nélkül idegeskedni irracionálisnak tűnő dolog, ilyenkor mindenki a környezetében keresi a racionális okot: hideg a leves, XY idegesít, nagy a zaj, stb. Ezt hívják attribúciónak.

Az első számú teendő ilyenkor pszichológushoz fordulni, de semmiképp nem párterápiára, mert elsősorban nem kettőtök között kell a dolgokat megváltoztatni, hanem őbenne, és egyébként is sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egy szakember előtt meg tud nyílni, mint hogy előtted. Itt először az őszinte megnyílást kell elérni, utána pedig lehet a féltékenységen és a gyerekkori traumákon dolgozni. Ilyen esetben szerintem minimum egy évig tartó terápiával kell számolni, azaz ne számíts gyors eredményekre és anyagilag is áldozatot kíván (a szokásos heti egy óra 10 ezer körüli összegbe kerül alkalmanként), de a család boldogsága, a nyugalom szerintem ennyit megér.

Te pedig annyit tehetsz eközben, hogy támogatod, figyelsz rá, kérdezgeted a hogylétéről, problémáiról, és biztosítod őt nap mint nap az elfogadásodról. Tartózkodj a kritikától, s ha megbánt, akkor is inkább a saját érzelmeidről beszélj neki, ne őt cimkézd. Illetve fontos volna még a lányoddal és vele hármasban töltött könnyed, játékos együttléti idő növelése, ha ez lehetséges. Sok sikert és kitartást!

Utolsónak igaza van! Szerintem is egy kis terápia ahol megnyílhat jót tenne.

Esetleg még gondold át Kérdező, neked a gyerek születése óa mennyire változott a prioritás? Te nem lettél ingerültebb, sértődékenyebb? Nem lehet, hogy tényleg annyira a gyerek körül forog a világ, hogy te is elkezdtél tudat alatt a férjeddel ingerültebb lenni, meg hidegebb? Amire neki ez a reakciója, hogy tudat alatt sërtett és visszabunkózik?

Ha az nem lenne elég vallásosak a szülei soha nem volt egy karácsony,szülinap semmi.

Ez nem a vallásosság miatt van, nem is értem hogy függ ez össze.