"Tartsunk szünetet a kapcsolatban. " Ha elhangzik ez a javaslat egy kapcsolatban akkor mire gondolnátok? Hallottatok már olyan esetről amikor a "szünet" megoldott bármi problémát, vagy utána jobb lett a kapcsolat?

Én is kértem szünetet, mégsem léptem félre és nem flörtölgettem. Gondolkozásra kértem. Nem jártam sehova, még a barátaimmal sem beszéltem, mert nekem arra kellett idő, h gondolkozzak.

Lehet, hogy nálatok ez úgy van, ahogy leírtad, bár mindenki más..

A végkifejlet pedig nem feltétlenül különbözik, nálunk még mindig nincs pont az ügy végén, bár most a másik félnél a labda..

Hányni tudok ettől.

Normális kapcsolatban ilyen nincs. Meg tudják beszélni.

Részemről vége. Csak az idejét pazarolja az ember

Itt a másik tapasztalat: szünetet kért, nem beszélünk, nem találkozunk, oké. Én hülye belementem, ráadásul úgy, hogy azt se mondta meg, mégis kb mennyit ideig? 1 hét csend után írtam neki, hogy legalább annyit mondjon, hogy ez meddig fog tartani, mert nem fair a párodat kitudja mennyi időre talonba tenni, amíg ő meg vár rád, és arra hogy eldöntsd, mit akarsz. Nem tudott válaszolni. Nem tudta megmondani, hogy meddig tartsak ki. Úgyhogy én mondtam ki, hogy legyen vége, mert ez így részemről nem működik. 3 nap múlva írt, hogy beszéljük meg, hogy ő ezt nem akarja, hogy engem szeret a világon a legjobban. Megbeszéltük, minden újra mesebeli (bár éreztem, hogy valami nem stimmel). 2 hónapra rá üzenetben szakított velem. A 3 éves kapcsolatunk után. Ennyi. Kész. Azóta se keresett (én sem őt, nekem okom se volt rá). 2 év telt el azóta. Nehéz időszak volt, de alapvetően az életem eddigi legjobb élményeivel gazdagodtam, és ha nem szakít, nincs is részem ezekben.

Úgyhogy tanács: hallgass a megérzéseidre! Mindig! Ha gyomorgörcsöd van, ürességet érzel, sírni tudnál, akkor biztos, hogy valamit nem mondanak el neked. És talán soha nem is fogod megtudni a teljes igazságot, de ez ne is érdekeljen. Te lépj tovább, és Te legyél boldog! Hosszútávon megéri.