Vagytok úgy ti is, hogy tetszik valaki az ismeretségi körből de mégse lesz belőle semmi?

Volt ilyen még korábban, a kapcsolatom előtt, igen. Ismeretség ide vagy oda, visszagondolva kicsit idealizáltam az adott személyt és a kezdetben felületes ismeretség alatt látott pozitív dolgai mellé az ismerkedés során hajlamos voltam csak a pozitív tulajdonságait észrevenni. Nem ábrándoztam róla, de potenciális jelöltnek számított, akivel csak a baráti kör épsége miatt nem kezdtem. Később, egy év elteltével és kicsit tisztább fejjel úgy láttam, hogy mégis jó ötlet volt ezt magamban tartani. Sok dolog derült ki út közben, ami miatt ha a szimpátia nem is veszett oda, hiszen barátok vagyunk, de abban már biztos vagyok, hogy mint pár vagy mint férfi, nem lenne olyan jó, mint távolról tűnt, akkor sem, ha szingli lennék. Van pár olyan tulajdonsága, ami sarkalatos pont lenne egy kapcsolatban, még ha haverként szórakoztató vagy jópofának is hat...

Szerintem minden heteró emberrel előfordulhat, hogy már egy jó ideje együtt volt a párjával és megtetszett neki más. Bevallom velem is 1x volt már ilyen. Szerintem kölcsönös volt, de nem lett belőle semmi. Igazából el se tudtam volna képzelni, hogy bármi is legyen köztünk csak nagyon tetszett.

Azzal nincs baj ha kicsit mást is észrevesz az ember. De azért 19 éve együtt lenni nem kis teljesítmény. Szerintem örülj hogy nem történt semmi és becsüljétek meg ezt a kapcsolatot. :)

Nálam is így van, bár én eddig mindig is egyedül éltem. Voltak, akik tetszettek, talán volt, akinek viszont tetszettem, de sosem léptem/léptünk. (F)

Velem állandóan ez van, csak nincs párom. :D