Csak szerintem gyors ez a kapcsolat?

A párommal több mint egy éve vagyunk együtt. (Ő 21 meg én is, i2honap múlva töltjük a 22-t) O egész életében sportolt és a munkájával is a sportban helyezkedett el, én viszont csináltam egy startupot nyertünk vele egy versenyt és arra alapítottunk egy céget. Na most a jelenlegi helyzet szerint úgy élünk hogy o a szüleivel én pedig egy lakásban amit a szüleim vásároltak Budán. Megmondták a szüleim, hogy amíg azt az anyagi bázist nem tudom megteremteni a céggel ami eltartja azt az x embert aki benne dolgozik addig támogatnak a lakhatással meg pénzzel. Így tettek nővéremmel is és velem is. Ez abban merül ki, hogy fizetik a rezsit meg kapok heti pár ezer forintot a többi az én saram. A terv szerint kiveszem irodának majd a lakast ha megy céggel és akkor az 50%-át megkapja nővérem a másik 50% meg az enyém lenne. Na most jelenleg csinálom a jogsit, írom a diploma munkámat, vezetem a céget és marketing képzést csinálok plusz van egy projektünk amin végigviszem a marketinget. Így szinte semmi időm nincs. A páromtól rendszeresen azt kapom, hogy én nem keresek a cégből (mert olyan státuszban vagyok a nappali miatt hogy nem érne meg bejelenteni jelenleg) így csak osztalék formájában tudok majd kivenni pénzt májusban. Hozzáteszem a cég folyamatosan fejlődik. Már 3 programozó dolgozik benne plusz 1 grafikus meg egy projektmenedzser meg ugye jómagam. Neki az volt a nagy álma, hogy fiatal házas legyen, hogy fiatalon szüljön stb Nekem az volt hogy 30 évesen gyerek addig meg karrier építés stb. Lássuk be 21 és 30 év között nehéz megtalálni a közös nevezőt és ebből rengeteg vita van.. felmerült már a szakítás is mert nem bírom elviselni, hogy folyamatosan presszionál afelé hogy hamarabb legyen minden. Hozzáteszem állandóan kisbabás esküvős gyűrűs képeket és videókat küld nekem és úgy véli hogy ez simán normális engem viszont csak elidegenít. Megbeszéltük hogy novemberbe költözünk össze, én gyors megcsinálom a diplomát a nyáron és akkor bejelentem magam a cégbe lesz pénzem rendszeresen. Viszont jött neki egy lehetőség hogy mehetnénk albiba 80k+rezsiért Pestre. Viszont az így megbeszélt időpont megint csak lefeleződött és november helyett június lett. Egyszerűen úgy érzem hogy hiába beszélünk meg bármit soha semmi sem lesz úgy mert jön valami opció az életünkbe ami “kihagyhatatlan”. És ez nekem sok. Most is utalást tett arra hogy reméli ebben az évben azért megkérem a kezet, de ha most megkérem a kezet akkor egy évre rá már házasság kell hogy legyen és 24evesen meg tervezni kell az első gyereket. Egyszerűen nem bírom ezt a feszített tempót amit diktál a kapcsolatunk és amikor szóváteszem csak a vita megy. Tisztában vagyok azzal hogy neki ez az álma, hogy fiatal anyuka legyen de nehéz összehozni a saját álmommal. Volt már valaki hasonló helyzetben? Legutóbb mikor felmerült a szakítás megmondta, hogy 22évesen már úgy sem tud két év alatt összehozni egy gyereket úgy hogy házasság plusz meg is kell ismerni azt a srácot. Én meg úgy érzem hogy elvettem tőle ezt az időt, és ezt érezteti is, de nem vagyok jelenleg boldog és o sem. Mi lenne a helyes? Igaza van hogy ilyen tempót kellene diktálni a kapcsolatunknak és csak nekem gyors vagy én vagyok rosszul bekötve?