Verés vagy megcsalás?

Egyiket sem tolerálom. Nincs "inkább", egyáltalán nem tolerálom egyiket sem.

Egy exem egyszer megrángatott az utcán, még csak nem is számít hivatalosan verésnek, bár lila volt utána a felkarom, úgy szorított. Fogtam magam, megfordultam, hazamentem, azóta sem beszéltünk. Utólag kiderült, hogy amúgy meg is csalt mindemellett, szóval ha nem vagyok ilyen kis önérzetes, akkor is szakítás lett volna a vége, mert a megcsalást sem viseltem volna el.

Egy másik exem csak beszélgetett nővel, flörtölgetett, nem is csalt meg kifejezetten, semmi fizikai dolog nem történt köztük, mégis szakítottam vele. Zéró tolerancia van ilyen téren is.

Sajnálom, nincs olyan szituáció, amiben ezek bármelyikét elnézném.

Verésnél legalább az embernek van esélye megvédeni magát és nem évekig hazugságban élni...

Mondjuk mindkét esetben eltörhetem az illető orrát. Önvédelemből meg csalódottságból is. Előbbiben van már tapasztalatom...

Egyszer történhet meg mindkettő. Ott ér véget a dolog, mivel egyiket sem tolerálom.

(Megcsalás volt, nem volt bizonyíték, csak gyanítottam, illetve igazából egyértelmű volt, aztán mikor túl sok minden összegyűlt, kiba$ztam. Na utána már felvállalta a kapcsolatát, ami mellettem alakult neki.

Verés helyett verekedés volt, egymásnak ugrás, de olyan, hogy én egyoldalúan tűrjem, mint a szegény szenvedő áldozat, na az nem az én asztalom.)