Miért van az hogy 3-4 havonta egyszerűen kifulladnak a kapcsolataim, kiveszik belőlük a tűz és véget érnek?

Az utóbbi három párkapcsolatomra ez volt jellemző. A legutóbbi is most ért véget véglegesen egy héttel ezelőtt, de már hetekkel korábban is látható volt hogy nem fog már sokáig tartani. '19-ben is 2 db 4 hónapos kapcsolatot tudok csak felmutatni és tényleg nem értem hogy mi lehet a gond, főleg velem. 24 éves férfi vagyok, dolgozom mint minden normál ember, a fizum sem rossz (300-350 nettó) és rengeteg nő szerint jóképű, vonzó pasas vagyok. A fent említett kapcsolatok hatalmas tűzzel, szenvedéllyel indultak, de 1-2 hónap leforgása után azt vettem észre hogy csak én teszek bele bármit is a fenntartásba és a működésbe. Én gondoskodom a programokról, éttermekbe vittem őket, wellness, mozi és minden ami egy normális párkapcsolatban elmondható. A lányok azonban csak követelni tudtak és a hibáimat sorolni. Aztán amikor fel mertem emelni a hangom, hogy jó lenne ha nem csak én őrölném a malmot akkor természetesen mi volt a válasz: szakítsunk, mert ez nem működik, éretlen vagyok. Miért vagyok éretlen? Azért mert kis híján már a csillagokat nem hozom le nekik az égről? Csomó időt, pénzt, energiát teszek bele és igyekszem kreatív lenni. Nem vagyok kicsapongó, nem járok el a haverokkal inni hanem igyekszem minőségi időt tölteni velük. De egyszerűen 3 hónap a kifutási időm... utána már totálisan érdektelenné válnak. Először indul mindez azzal, hogy lemondják a találkozókat, randikat. "Bocsi, programom van péntek este a barátnőimmel..." Jó, alapból ezzel nincs is baj, de rámegy az egész hétvége. Ha bulizni mennek akkor szombaton instant kilőve, mert késő délutánig alszik. Vasárnap meg szintén szervez vmi programot ami nem kettőnkről szól. Ez volt a legutóbbi kapcsolatomban. Aztán már a messenger beszélgetésekre is alig válaszolgat, 3 óránként 1 mondat. Telefonon ritkán hívtam, mert gondoltam nem zavarom. Először még ő mondta hogy hívhatnám többet is, de hát akkor se vette föl, vagy kinyomta, vagy abszolút semmi... és akkor természetesen én lettem leoltva hogy ne hívogassam...

A másik ami szintén rohadtul irritáló nekem az a felvállalni egymást dolog. Tehát az hogy mindig arról szól a fáma hogy kérnek 2-3 hónapot amíg mondjuk eldöntik hogy Fb-ra kitegyük-e, nagy család előtt bemutassanak-e, stb. Nos, ezekből SEMMI nem valósul meg. Értem, hogy itt sokak szerint idiótizmus ez a facebook-os 'kapcsolatban vagyunk'-ot kitenni, de most nem éppen ezen kéne fennakadni, hanem érezni annak a súlyát hogy ez voltaképpen miért nem tud megvalósulni? A '19-es évben az első ilyen kapcsolatom is totális átb...ás volt így utólag nézve. Fb-ra semmi, szülőknek is csak egyszer, konkrétan kényszerből lettem bemutatva, mivel a diplomaosztójára nem volt képe nem meghívni engem is. Aztán amikor a szakítás után 2 héttel máris új pasija lett, azzal minden egyes közösségi felületen kirakta hogy együtt vannak. Én nem tudom egyszerűen hogy én miért nem vagyok felvállalható. Csak eszköz/játék lennék? Aktuális unaloműző egész addig amíg nem jön az álomférfi? Az új hapsijával Párizsba, Londonba mennek hosszúhétvégézni, velem a Balaton ezek szerint nem volt elég. Tehát gondolom itt azért a pénz is számított.

Van ötletetek?