Úgy érzem nem szeret és nem vagyok neki fontos. Mit tegyek?

Barátommat régóta ismerem,novemberben kezdtünk találkozgatni és azóta vagyunk együtt. Az elején éreztem rajta már,hogy nem az a hősszerelmes típus...szülei elváltak,nem volt előtte párkapcsolati minta. Ő 26 éves,az anyukájával és tesójával él. Meló után otthon maszekol,sokszor este 8-9 óráig. Általában én hozom fel,hogy találkozzunk és ez kicsit zavar. Inkább én vagyok náluk,ő nem sokszor aludt nálunk. Szinte minden nap együtt alszunk,hétvégen pedig együtt vagyunk mindig. Ha hétvégen itt volt,kb reggel már ment el dolgozni...így inkább mondtam,hogy aludjunk náluk legalább együtt tudunk lenni. Napközben legtöbbször nem beszélünk,ha hazaér ír,hogy miújság dumálunk pár szót és dolgozik. Igazából én sokszor úgy érzem ő nem szeret engem csak el van velem. Sosem dicsér,bókol,mondja magától,hogy szeretlek (ha mondom neki akkor mondja,hogy ő is..), de magától soha. Ezek nekem nagyon rosszul esnek. Mikor ezeket mondtam neki,annyit mondott nem tudja honnan veszi,hogy nem szeret,hiszen ugyanúgy simogat,puszilgat,ami igaz is. De soha nem beszél...

A másik ami picit zavar,hogyha ott vagyok náluk nyilván segítek a házimunkába,elvasalom a ruháit,elpakolom a cuccait és ezeket nem tudja megköszönni,örülök ha annyit mondd hogy ügyes vagy..nyilván megszokta a jót,hogy van aki megcsinálja.

A kommunikáció az ő részéről kissé döcögős vagy nem is tudom,hogy mondjam. Sokszor tök lelkesen írok neki és ő meg nem tud mit mondani,általában annyit ír,hogy azjó,oksi vagy jólvan,ilyen tőmondatokat. El kellene fogadnom,hogy ő ilyen?

Én nagyon szeretem őt,mindent megteszek érte és persze akkor is ilyen volt,amikor összejöttünk,tudhattam volna mi vár rám. Csak néha olyan rosszul esik...