Én várok el túl sokat?

22L vagyok, a barátom 24F.

Pár hete költöztem hozzá, de már most elegem van belőle és azt fontolgatom, hazaköltözök a szüleimhez, ugyanis mióta együtt lakunk, konkrétan úgy érzem magam, mintha egy kisgyerekes anyuka lennék.

Semmire se lehet megkérni házkörüli dolgokkal kapcsolatban, mert mindenre van valami kifogása. Ha megkérem, mosogasson el, elkezd hisztizni, mint valami kib4szott kisfiú, hogy hát de ő nem tud mosogatniiii, meg nem is akar megtanulni, mert undorítóóó, ő nem fog a gusztustalan, kajamaradékos edényekhez nyúlkálniii. Ha megkérem, mossa ki a szennyest, közli, hogy hát de ő nem tudja a mosógépet bekapcsolniiii. Egyedül a szemetet viszi le kb. 3-4 naponta egyszer meg amikor hasonló gyakorisággal megkérem, teregessen ki és nincs a mosógépben 4-5 dolognál több, azt megcsinálja, aztán napokig felemlegeti, mikor valamire megkérném, hogy hát de ő levitte valamelyik nap a szemetet meg teregetett, mostmár mindent neki kell csinálni???

(mellesleg előttem itt lakott nála az anyukája, aki kiszolgálta, egész élete során talán egyszer kellett kimosnia egy adag ruhát és ennyi)

Illetve még azért is én vagyok a hibás, ha rosszul van, ugyanis van egy emésztéssel kapcsolatos betegsége és az ilyen betegeknek azt ajánlják, minél gyakrabban egyenek kis adagokat, illetve ezeknek az ételeknek is minél zsírszegényebbnek kéne lenniük, meg sok nyers gyümölcsöt, zöldséget kéne ennie. Ehhez képest ő naponta 2x eszik hatalmas adagokat, meg nap közben eszik egy csomó chipset, csokit, stb (amiket szintén nem lenne szabad ennie). Ha reggel hamarabb kel, mint én, leül a gép elé játszani, de nem reggelizik, mert elmondása szerint azt se tudja, hogy kell pl. egy szendvicset összerakni és mikor én leülök reggelizni meg készülnék, csinálnám a dolgom, elkezd kéregetni, hogy neki is csináljak már valami kaját, mert éhes. Ha megmondom, csináljon magának, inkább nem eszik, aztán mikor rosszul van, nekem magyaráz, hogy most is miattam van szarul, mert nem voltam képes neki kaját csinálni...

De amikor ezekről próbálok vele beszélni, mindig azt próbálja belém súlykolni, hogy igazából itt ő az áldozat, meg gyakran mondja, hogy a volt barátnője is ilyen volt, mint én és szakított is vele, szóval ha nem tudom elfogadni, inkább még most szakítsak, ő meg megrohad egyedül, stb...

Tényleg velem van a gond?