Jogosan érzem azt, hogy nem dicsér eleget a párom?

Eléggé elkeseredett vagyok, mert egyáltalán nem érzem nőnek magamat ebben a kapcsolatban. A párom sokszor haverként kommunikál velem és úgy kell megjegyeznem, hogy "én a barátnőd vagyok".

Úgy érzem nem is tetszem neki igazán, ritkán dicsér. A barna bőrt szereti, de én most szoliba nem tudok járni, fokozottan figyelnem kell a fenyvedelemre, ő pedig elküldene szoliba, a ruháimat leszolta, de vásárolni nem jön el velem, 10 percenként nyávog, hogy fáj a lába,nem nézi meg a felpróbált ruhákat sem(nem órákig vásárolok). A munkámból kifolyólag nem lehetek kirívó, amúgy sem stílusom. Ha sminkelek az a baj, mert a smink neki "ármány és hazugság".Ha nem sminkelek akkor meg látom rajta, hogy úristen nincs rajtam smink és bámul rám, hogy milyen vagyok. Természetes hosszú, barna hajam van, gondolkoztam kicsit világosítani, de azt mondja jól van az így, máskor meg mégsem jó mert kiengedve útba van alvásnál, beszippantja, rákönyököl, húzza.

Körmöshöz is csak miatta járok, hogy nőies legyek, de úgy érzem hiába.

Ha kevesebb ruha van rajtam rám néz és azt kérdezi, hogy"Mikor megyünk edzeni? "(nem vagyok kövér, átlag vagyok). Egy jó szava sincs rám, mindig célozgat dolgokra, úgy érzem nem is tart szépnek, nincs barna bőröm, rossz a stílusom,a testalkatom se jó, semmi sem jó. Smink nélkül sosem dicsér meg. Így sincs sok önbizalmam, de az apró megjegyzéseivel a maradékot is lerombolja.

Csak arra várnék, hogy elfogadjon, néha dicsérjen, amit ő lát rajtam szépnek, de úgy látszik semmit sem tart rajtam szépnek.

Amikor a volt munkahelyemen voltam az volt a baj, most megtalaltam azt a helyet ahol szívesen dolgozom, nem stresszelek, de kevesebbet keresek, most ez sem jó neki. Állásokat ajánlgat nekem, nem érti meg, hogy szeretem amit most csinálok.