Ti hova mentetek vagy hogy oldottátok meg, hogy amikor elváltatok vagy szakítottak a pártokkal akkor nem volt hova mennétek pl:szülőkhöz stb de már nem akartatok a pártokkal együtt élni?

Nálunk úgy volt, hogy az exférjem költözött át az anyjához amíg el nem intéztem az új lakást, költözést magamnak.

33N

Válás után a saját ingatlanomban folytattam az életemet a gyermekemmel.

Ebben a volt férjemmel meg tudtunk egyezni, mint minden másban is.

Sajnos a szüleim nem élnek (a házasságkötésemkor sem éltek, nem élhették meg az unokájuk születését sem), így nekem ez sosem volt opció.

Felelősen, felnőtt fejjel, pszichésen is kellően éretten vállaltam gyereket is-így a ami napig nem okoz gondot sem a lakhatás, sem a jövedelem.

Bár elváltam, emberileg jól választottam férjet is anno, így a vàlásunk is emberséges volt, a közös gyerekünkről mindketten gondoskodunk emberileg és anyagilag is.

Ez így normális számomra.

Én tartok általánosságban is a kiszolgáltatottságtól, az élet minden területén, így az esetleges nehezebb élethelyzetekre igyekszem felkészülni. A mai napig úgy èlek, hogy legyen mindig tartalék, amíg egészséggel bírom, addig gondolok a jövőre is.

A magam életével és a gyerekem életével, előrehaladásával, boldogulásával kapcsolatban is.

Azt tartom szem előtt mindig, hogy nem mástól (állam, család stb.) kell a megmentést várni, ha a baj már bekövetkezett, hanem lehetősèg szerint úgy alakítom az életem, annyit vállalok (gyerekszámban, kiadásban stb.), amennyit bizonyára elbírok.

Nyilván rendkívüli helyzetek (mint ez a mostani), baleset, katasztrófa lehetséges- tartalékkal, biztosítással tudok erre felkészülni, másképp nem.