Eltávolodással visszaszerezhetem?

Így belegondolva tényleg, miért is akarnám trükközve visszaszerezni, annak mi értelme volna? Csak áltatom magam? Nem trükközve szeretném visszaszerezni, azt szeretném ha ráébredne arra, hogy mennyit veszíthet velem, hogy értékes vagyok a számára. Hogy milyen jó volt a kapcsolatunk nem olyan régen. De ezt sajnos jelenleg magam sem hiszem el, úgy gondolom az önértékelésem nullán van, és miért is akarna egy olyan emberrel együtt lenni, aki nem látja a jövőjét tisztán, aki mellett nincs biztonságban. A szomorú az, hogy régen ez nem így volt. Voltak céljaim amik érdekében tettem, terveim voltak, sportoltam, senki nem tudta a véleményemet megváltoztatni ha én valamiről gondoltam valamit, tudtam mi a jó saját magamnak, mit kell tennem, úgy éreztem megvan a saját akaratom, hiszen a cigarettát egyik napról a másikra letettem, egy dobozt szivtam naponta. Ez az ember valahogy eltűnt.. Elég sok mindent feladtam a kapcsolatunkért, elég sok embernek okoztam ez miatt fájdalmat. Úgy hiszem azért az emberért szeretett belém aki voltam, és ma már egy idegent lát bennem. Én is saját magamban sajnos.. A kapcsolatunk elején pedig inkább ő volt az aki féltékenykedett, ha valaki köszönt az utcán akkor ki volt az biztos közöm volt hozzá. Meg hogy én biztosan más nők után nézek. És most ez is valahogy megfordult, sosem gondoltam volna hogy én leszek a féltékeny.

És ez sem tökös tett tőlem, hogy bólogatok erre az egészre ami van az exével. A költözéssel is ez volt, hogy ez közös döntés. De én igazából nem akartam, hogy elmenjen, ő akart menni. Úgy érzem próbálok neki megfelelni, de sikertelenül. Talán nem is neki kéne megfelelnem, és akkor lenne jó minden?

"Van egy tippem hogy amikor te külön akartál lenni, akkor bűntudatot keltett benned és fokozatosan elzárkóztál, de csak egy megérzés."

-Lehetséges, bár így átgondolva nem tudom mivel keltett bennem bűntudatot. De mindig rossz érzés kapott el ha oda került volna a sor, hogy elmenjek beszélgetni fél órát az egyik gyerekkori barátommal. Párszor voltunk közös eseményen a barátaimmal és a barátnőmmel. Nem volt közös témájuk, és otthon pedig megkaptam, hogy megint kit bámultam meg biztos szebb nála és nekem az jön be. És ezek után nagyon nem is próbálkoztam kapcsolatba lépni velük.

A szakemberen pedig már én is sokat gondolkoztam.

És az is bánt, hogy most akkor egész idő alatt az exe után vágyakozott, de mivel belémszeretett akkor egy ideig az érzései felé háttérbe szorultak? Mert mondta azt is, hogy sok dolog az exét juttatta eszébe, és hogy valamiben azért hasonlítunk is..

Én is ezt érzem, néha olyan érzésem volt, hogy azért nem jár el a barátaival, azért nem ír nekik vissza, hogy ezt én se tehessem meg. Nem is tettem meg, aztán egyszeriből csak elkezdett nyitni a külvilág felé, amivel nincs is semmi probléma, de ha kérdeztem valamit valakiről, érdeklődésből és kiváncsiságból, mindjárt az volt hogy ne ellenőrizzem őt állandóan, és amúgy sincs semmi közöm hozzá. Aztán kiderült, hogy az exével is tartja a kapcsolatot már egy ideje, amikor pedig kérdeztem hogy nem jelentkezett-e akkor a szemembe hazudott, hogy nem. (már elég sokat beszélt az exéről, hogy vele hogy volt, mi ment tönkre stb) már kezdett gyanús lenni. Egy kis időre rá elmondta, mert bántotta őt a lelkiismerete. És ekkor az ember még jobban elbizonytalanodik és kétkedőbb lesz.. vajon miben fog még hazudni, és mikor teszi meg?

Próbálom meggyőzni magam arról, hogy nem ő miatta történt velem ez ami történt. Igaz az én döntésem volt, hogy nem kerestem a barátaimat, elhanyagoltam őket, nem írtam vissza. És még sok egyéb más, amiről inkább nem beszélnék.. De mégis belegondolva ez így volt, miatta, ő volt a fő ok, hogy így döntöttem, a békesség kedvéért. És egyre inkább arra kezdek rájönni, hogy próbálok megfelelni mindig. De kinek is? Magamnak kéne megfelelnem és akkor talán rendbe jönnének a dolgaim?