A barátom minden lében kanál. Ezt hogy fogadjam el?

Alapvetően is vállalkozó, tehát eléggé sok ügyfél, stb betalál nála és pörgős, változatos, rohangálós a munkája. Ezt megértem. Valamiből élni kell.

Ugyanakkor ezen kívül is állandóan hívogatják. A húga (19 éves) a biciklijét el akarja adni, a barátomat ugráltatja, hogy tegye fel jófogásra. Az anyjának van egy lakása, amit kiad albérletbe, azt is a barátom intézi az anyja helyett. Ott elromlott a villanytűzhely, azt is a barátomnak kellett intéznie (az anyja lakásában). Hívogatja őt a nagynénje is állandóan, mert őt a férje elhagyta egy másik nőért, és a barátom ehhez az ex-férjhez jár, mert bútorokat csináltat vele (asztalos ez az ex-férj), és a nagynénje hívogatja heti többször, hogy "tud-e valamit az új qurváról?". Hívogatja a barátomat a könyvelője, mert valaki K&H-s ügyet akar intézni és a barátomnál(?) érdeklődik meg, mert tudja, hogy a barátom is ennél a banknál bankol és segítsen neki. Hívogatja őt az apja, hogy az új nőjének a gyereke nem kapta meg az egyik havi fizuját (amiben csak szóban állapodtak meg a főnökkel ,hogy kap +1 havi fizut), hogy a barátom intézze el. Kérdeztem is a barátomat, hogy mi közöd van neked egy teljesen másik ember fizetéséhez, miért nem intézi el ő a saját főnökével a saját meg nem kapott fizetését? Az egyik haverja hívja kamerarendszert szerelni a szervízébe, a másik haverja betonozni hívja a kertbe (értem én, persze segítsünk a haveroknak, talán ezt még megértem). Az apja eladta a garázsát, persze a barátomat hívta segíteni kipakolni. Az anyja mosógépe elromlott, ezt is a barátomnak kellett intézni.

Nem költöztünk még össze, heti 3x találkozunk, de nem tudunk úgy elmenni késő délután vagy este úgy sétálni, hogy valakinek valamit ne kéne intéznie, vagy valaki nem hívogatná őt valami miatt, és ahogy látjátok, a paletta legváltozatosabb színeiben felhívják őt, mindenféle ügyben, vagy szakmai, vagy magánéleti, vagy bármi más ügyben. És király, mert én egyetemre járok, és most sokat kell tanulnom (rengeteg kreditem van, plusz ez a távoktatásos rendszer is csavart most egyet rajta), és direkt úgy intézem, hogy lehet, nem tudunk annyit együtt lenni, mint pár hete, mert több a dolgom, de ha együtt vagyunk, rá fókuszálok. És igen, bosszant, hogy állandóan rá kell várnom. Most is nem működött a számítógépen valami (amit még anno ő buherált meg) és anya közben dolgozott volna rajta, mert home office van neki, és anya már idegeskedett h sok a munkája nem tud dolgozni, hívtam a barátomat, kb egy óra után sikerült elérni, mert vagy az ügyfél jött, vagy a húgának a biciklijét kellett intézni, tehát egy órát vártam rá, végül odáig tartott, hogy anya fogta magát és bement a munkahelyére dolgozni, mondta hogy neki nincs ideje erre. Mondtam is a barátomnak, hogy értem, hogy a húgodnak intézni kell a biciklit, de már az elején mondtam, hogy anyának MOST kellene a számítógépen az funkció, és nem értem, miért volt ennyire sürgős hirtelen a húgod biciklijét intézni, feltenni Jófogásra. Nem az zavar, hogy nem ugrott egyből, hanem az, hogy közben anya meg rajtam vezette le a feszültségét, és most ebben a nagy korlátozásban lényegében a barátom miatt döntött úgy, hogy bemegy a munkahelyére. Aztán a barátom végül megcsinálta, de hát akkor effektíve már késő volt. Persze, ha halaszthatatlan dolog jön közbe, munka, csinálja ezt, neki abból van pénz, de jelen esetben nem erről volt szó.

Igazából egyszerűen elegem van már ebből, hogy álladóan, mindig, ha hétköznap este van, ha hétvége, a barátomat mindenki ugráltatja. Apai ágon van egy féltesó öccse, aki most gimis, és a matek leckét nem tudta, azért is a barátom lett ugráltatva, hogy segítsen már neki... de a barátom se tudta, szóval lényegében én segítettem az öccse matekjában (akihez amúgy közöm sincs, 2x találkoztunk kb 2 órára). Nincs ezzel semmi gond, szívesen teszem, csak példaként hoztam fel, hogy "sz.tól a repülőig" mindent a barátomnak kell intéznie, megoldania.

Ő egyébként külön él már, van saját lakása.

Ne haragudjatok, ha kicsit hisztériás hangulata lett az írásnak, de most feszült lettem, pláne, hogy kvázi rajtam csattant az egész, anya vibrálása átragadt rám. Ő egyébként egy középiskolában titkárnő és az érettségit szervezi az adott suliban, de most totál át lett a korona miatt variálva az egész, és a nem tudom hány száz diákra egyesével át kell írnia az adatokat, tehát rengeteg munkája van, érthető, hogy feszült lett attól, hogy az egész délelőtt elment azzal, amiben a barátom tudott VOLNA segíteni.

A mait is leszámítva állandóan van valami. Lehet, bennem van a hiba, nem vagyok toleráns, de igen, sajnos egy bizonyos szint után már azt mondom, elég, nyugi. Nem tudom, hogy ezt el tudom-e fogadni, vagy hogyan fogadjam el?