Erről mi a véleményetek?

Van egy lány, aki 22 éves korában megismerkedett egy férfival a neten, most 28 de még nem találkoztak élőben. A lánynak korábban már volt férje, de elváltak, utána egy nagyon rossz kapcsolatban volt. Ez a férfi akit megismert, segített neki egy csomó dologban, lefogyni, komolyan venni a mentális problémáit, stb., a lány viszont támogatta anyagilag.

A férfi viszont nem monogám, neki mindig voltak alkalmi és egyéb kapcsolatai, de a lánynak nem engedte. Aztán egyszer szó nélkül otthagyta, a lány megpróbált továbblépni, felépített egy baráti kört és összejött valakivel, akivel találkozott is. Utána a férfi visszatért az életébe, és ugyanúgy akarta folytatni, ahogy eddig, utána meg azt, hogy a lány vagy őt válassza, vagy a barátait (mert az, akivel a lány összejött is ebbe a társaságba tartozik). A lány viszont úgy érzi, hogy a barátai nélkül mindent elveszít, ezért olyan szituáció alakult ki, hogy nem mer senkivel sem konfrontálódni, ezt a férfit már sokszor megpróbálta otthagyni, de képtelen rá mert kb. az egész felnőtt életének nagyon fontos része volt.

Nem szánalmas ez valahol? Számomra ez azért releváns, mert én is kapcsolatban vagyok ezzel a férfival, 21 évesen ismertem meg, most vagyok 24. Csak én már találkoztam vele személyesen, és én nem próbáltam még meg otthagyni. Én is támogatom anyagilag, ha tudom. Nekem is nagyon sokat segített, de a kedvéért feladtam egyszer egy barátságot, meg egy csomó dolgot, ami egy normális kapcsolattal jár. De képtelen lennék otthagyni, mert annyira erősen kötődöm hozzá, és annyi traumatikus dologban segített már. Ezt a lányt is kedvelem, sokat beszélek vele, de úgy érzem, hogy tovább kéne lépnie. Szerintetek megaláz minket? Azt mondja, hogy senkit nem kényszerít arra, hogy vele maradjon, de nem tudok mást elképzelni. Teljesen üres lenne enélkül az életem.