Mi ilyenkor a legideálisabb döntés?

18 éves lány vagyok. 8 hónapig voltam együtt a barátommal,ő 19 éves.minden jó volt köztünk,elfogadtam amilyen és hosszú távra terveztünk. 2 hónapja nála voltam nem szólt hozzám ha megszólaltam leszólt,vagy otthagyott. Hazajöttem és írt,hogy nem tudja mit akar úgy érzi még élnie kell kér egy hét szünetet. Szünet 6. Napján szakított elment egy másik lányhoz. Teljesen kész voltam. Aztán meggondolta magát,hogy menjek vissza hozzá majd pár nap múlva újra ellökött magától,aztán újra keresett. 2 hónapig így ment. Azt mondta majd alakul,neki ez egy nehéz időszak most érettségizik.stb.sokat ivott házibulikba járt. Majd egy hetig nem keresett lelkileg roncs voltam és hát elhatároztam feladom,nem keresem többet biztos voltam,hogy ő sem fog. Én nem beszéltenm nem ismerkedtem mással,de egy fiú rám írt,normálisnak tűnt ezért úgy voltam mért is ne,beszélgessünk. Kezdtem jól érezni magam,már nem sírtam folyton,mikor újra rámírt a volt barátom ami most nagyon felzaklatott,hogy kezdjük újra hülye volt és komolyan gondolja . Eleve rosszul esik,hogy csak írt. Nem jött el,nem hitelesebb mint a többi meggondolása. De most megint lehozott az életről mert szeretem. Mondtam,hogy találkozhatunk,megbeszélni. Aztmondta nincs rá üzemanyagja,de eljön értem és aludjak ott,ebbe nem mentem bele. A másik fiú 22 éves nagyon figyelmes,teljesen más. Mindig hív találkozni,komolyan gondolja,ami még egy kicsit ijesztő nekem. Mondtam neki,hogy még nem állok készen és ez miatt bűntudatot is érzek. Tanácstalan lettem. Minden órában mást gondolok. Vcalamikor elhatározom magam tudom mi a helyes döntés,aztán vissza esek.