Ki nem állhatom a párom gyerekét?

5 éve vagyunk egy pár, a kisfia akkor amikor megismertem 3 éves volt. Most 8

Régen olyan kis aranyos és kedves volt, nagyon szerettem és ő is engem. De most, hogy már kezd nőni és gondolkodni tud logikusan, megutált engem legalábbis úgy érzem és ez sajnos oda vissza van. Én sem szeretem már őt, rafinált, féltékeny és ki használ mindannyiunkat. Az apját is, az apja szüleit is és engem is. És mindenki persze úgy ugrál neki ahogy ő mondja, kivéve én.

Az apját nem hagyja telefonálni velem, mert akkor épp mindig mondani valója van, valami teljesen nagy hülyeség.. A lényeg hogy az apja ne tudjon velem beszélni, és az meg hagyja is.

Ha szólok akkor én vagyok a rossz, mert egy kisgyerekre vagyok féltékeny.. Pedig nem. Akkor elejétől fogva féltékeny lettem volna de ez az egész kB fél éve durvult el.

Mindig az anyjához akarja csalni a páromat, ugye a kisgyerek az anyukájával él, a párommal csak hétvégén van.

Én elhiszem hogy neki ez nagyon rossz meg stb...

Én is így nőttem fel hogy anyámnak és apámnak is volt más.. De ez a kisgyerek amit csinál ez már elfogadhatatlan.

Keveset vagyunk együtt Egyebként is a párommal mert hetel külföldön csak hétvégén van itthon, és akkor természetesen a gyerkőc is körülöttünk ugrál, tehát nulla az együtt kettesben töltött idő.. Van hogy még csak velem sem alszik (vettünk egy lakást de még nincs lakható állapotban, így én itthon lakom anyámmal és ő meg az ő szüleinél..) és amikor a fia ott van náluk, akkor vele Kell aludnia, van hogy úgy hozza össze hogy meg várja hogy a gyerek elaludjon es azután jön hozzám, de van hogy ő előbb elalszik mint a kis gyerek.. Mert direkt fent van 11-12 óráig.

Szerintetek ez normális egy 8 éves gyerek esetében, hogy úgy kell "elaltatni"????