Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Kérdéses a párkapcsolatom jövője?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Kérdéses a párkapcsolatom jövője?

Figyelt kérdés
A párommal 3 éve vagyunk együtt. Én 24 éves nő ő 27 éves férfi. Minden (majdnem) tökéletes kettőnk között, megvan a bizalom, tisztelet, szerelem, sosem veszekszünk. Én eddig úgy éreztem ő életem szerelme minden szempontból. Mindketten otthon lakunk még a szüleinknél. Én egyrészről azért mert most jöttem ki az egyetemről és munkát keresek éppen, valamint jó anyagi körülmények között élek, szüleimmel is jó a viszonyom, eddig sosem gondoltam arra, hogy elköltözzek. Úgy voltam vele mindigis, hogyha végzek az egyetemmel és találok munkát, lesz keresetem, valamint megfelelő pasi is, akivel összeköltöznék, akkor elköltözök. Párom is otthon él még ugye, ő rengeteget dolgozik. Ő pont az ellentettje az én családom anyagi helyzetének, szegényebbek. Rendes, dolgos család. Apukája, anyukája is rendes, dolgos ember, szeretem is őket nagyon - hárman élnek együtt egyenlőre. A szüleivel nagyon jó kapcsolatot ápolok, szeretnek engem. Akkor mégis mi a probléma?..Úgy érzem 3 év után lassan itt az ideje annak, hogy összeköltözzünk. Nem most akarom rögtön, először munkát szeretnék találni és utána, mondjuk azt mondanám 1,5 éven belül. Tudnánk is hol lakni együtt, ugyanis a szüleim vettek nekem egy házat, ami arra vár, hogy odaköltözzek, ha szeretnék. Mindemellett anyagilag is támogatnának minket, ha kell. Tehát minden adott ahhoz, hogy ha akarnánk, összeköltözhetnénk hamarosan. Párom is jól keres, bár mint mondtam, meg is dolgozik a pénzéért. Tehát semmi anyagi gondunk nem lenne, szeretjük egymást minden szuper.. egy a bökkenő, vagyis kettő.. mégpedig, hogy akárhányszor eddig felhoztam ezt a páromnak, mindig azt mondta, hogy “ő sosem fog otthonról elköltözni”. Ez szerintem azért lehet, mert szeret amúgy otthon lakni, nagyon érzelmes ember, kötődik a házhoz ahol él kiskora óta. Erre ràtesz egy lapáttal a nagyobb gond, anyósom. Mint mondtam, imádom, egy tündér tényleg. Azonban amint szóba jön valami ilyesmi, kifordul magából. Úgy érzem érzelmileg terrorizál minket ebben a témában. Példa: kettesben voltam anyósommal, beszélgettünk és felhozta, hogy “neki a kicsikéje (fia, azaz párom) azt mondta, hogy sose fog elköltözni otthonról, és sose fogja őt (anyósomat) elhagyni.” Vagy ilyen is volt: mentünk épp kocsival valahova anyós, párom, én és anyós elkezdi mesélni, hogy “a szomszédból is kirepültek a gyerekek, és levagyok döbbenve, hogy otthagyták a szegény szüleiket” vagy “ha egyszer te is elköltözöl tőlünk fiam, én eladom ezt a nagy házat..” - hozzáteszem, páromnak van egy nővére, aki 6 éve elköltözött otthonról 300 km-re a párjához. Valszeg ez is közrejátszik, hogy anyós ilyeneket mond, de akkor sem érzem fairnek. Múltkor ott telt be a pohár, mikor konkrétan azt mondta, hogy “én úgy tudom, hogy ti itt fogtok lakni nálunk, ha összeköltöztök!! Vagy nem így van?? Én így tudom!! De lehet majd jól hoppon maradok!!” - mindezt cinikus hangon.. - hozzáteszem, én nekem egy szóval nem mondta senki eddig ezt, párom se, és meg se beszéltük. A lényeg, hogy én 1000% hogy bármennyire is szeretem őket, se a saját se az ő szüleivel NEM FOGOK EGYÜTT ÉLNI. Azt, hogy miért, nem fogom részletezni, szerintem mindenki érti - nekem az a normális, hogy a gyerek egyszer kirepül... én külön akarok élni a párommal, együtt kelni-feküdni, úgy, hogy senki se szól bele az életünkbe, úgy, hogy nem más főz ránk stb.. és hozzáteszem, nem is lennénk messze, mert anyósoméktól 10 perc autóval. Az én szüleim nem problémáznak ezen egyáltalán, nekik is ez a normális, hogy egyszer kirepülök...pedig én apuci kicsi hercegnője vagyok, de attól ő sem tart vissza engem ettől.. itt meg egy fiúról beszélünk könyörgöm, aki 27 éves. Hozzáteszem, vett magának egy telket is, tehát akár oda is építkezhetnénk közösen, ha úgy alakul.. de úgy érzem, anyós lelki terrorja miatt úgy érzi, hogy neki örökké a szüleivel kell élni. Pár hete, mióta anyós megint felhozta ezt, nincs nyugtom. Ezen rágódok, hogy értitek, én nem akarok ezen vitázni, felesleges az egész!! Nem értem mit nem lehet felfogni azon, ha 2 fiatal szereti egymást és közös életet akar a szülők nélkül. És hiába lennénk csak 10 percre, anyós tragédiának fogja fel, szinte màr öngyilkosságot is mondott egyszer majdnem...hogy ő az lesz, ha a kisfia elköltözik. Pedig van férje!! Akivel szeretik egymást!! Egyszerűen úgy érzem, lehet ez lesz az ami miatt szakítunk. Bár még 1-2 év mire összeköltözés lenne, én már ezen parázok ezek miatt... én nem fogok könyörögni senkinek, semmiért.. mit tegyek?
2020. júl. 20. 20:06
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
87%

Én nem húznám még másfél évig úgy, hogy már 3 éve jártok. Kerek-perec megmondanám, hogy vagy összeköltözünk most, vagy felejtsen el örökre. Majd a nászéjszakán is ott akar állni anyuci az ágy mellett?

Ha ő nem képes melletted kiállni, neki fontosabb az, hogy anyucival lakjon, akkor egészségére. Én nem húznám a saját időmet.

2020. júl. 20. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
87%

Sajnos kedves anyósod a nárcisztikus anya tankönyvi esete. Ha odaköltöznél, hipp-hopp pokollá tenné az életed, még azt is megkockáztatom, hogy előbb-utóbb mindenképp meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat, akármilyen tündibündi a felszínen. Ha anya pici fiát nem tudod kivonni anyuka bűvköréből - márpedig valószínűleg nem fogod tudni - te ebben a helyzetben nem nyerhetsz.

Szívből sajnállak, hogy ezt át kell élned, hacsak nem sikerül megértetned a pároddal, hogy ez nem egészséges, sosem lesz normális felnőtt életetek. Ha sikerül vele megértetned, egy darabig boldogok lesztek ketten, de aztán anyuci úgyis el fogja érni, hogy te legyél a gonosz banya, aki elvette az ő kicsi fiát.

Most még fiatal vagy, könnyen találhatsz megfelelőbb partnert, ne vesztegesd az idődet egy abnormálisan működő kapcsolatra. Most még minden szép és jó, hiszen csak 3 éve vagytok együtt, de ez már nem lesz így sokáig.

Nem vészmadárkodni akarok, de sajnos túl jól ismerem a nárcisztikus személyiségzavart, az ő játszmákban nincs olyan, hogy ne ők nyerjenek. És nincs olyan, amit ennek az oltárán fel ne áldoznának.

2020. júl. 20. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
89%
Igaz én fordított helyzetben vagyok( èn vagyok a nő), nemrég jöttem össze a párommal (6 hónapja). De az én szüleim már most kezdik hogy mi lesz velük ha, nem hagyhatom őket itt. Már most egy olyan lelki terrort tesznek rám, hogy folyamatosan bűntudatom van, pedig nálunk is idő még az összeköltözés. Ha elmegyek itthonról akkor is hogy megint itthonhagysz minket. Szóval nehéz a párod helyzete is, de neki kel ezt felismernie , hogy így nem mehet.
2020. júl. 20. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
77%

Anyósod és a kisfia sem normális, de a szüleid se tették jól, hogy a feneked alá tettek egy házat. Ne pontozzatok le a stílusomért, tudom miről beszélek. Én sajnos megörököltem a házat.

Soha nem fogod átélni senkivel a fészekrakás örömét és nem is fog soha összekötni benneteket a közös otthon, állandó vita lesz, mert te otthon leszel, ő meg egy szöget se fog a más falába beverni, benned örökre ott lesz a kétely, hogy vajon magad miatt vagy a lakhatás miatt van veled...

Ezt nagyon elszúrták a szüleid. De ezzel a sráccal nem fogsz sokra menni az életben, alkalmatlan a felnőtt létre.

2020. júl. 20. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
87%

Az a baj, hogy tenyleg elfecsereled az "eleted" (jo, nyilvan nem az egesz eleted, de ertekes idot), ha ezt a teljesen elorelathato problemat nem most, hanem masfel ev mulva tisztazzatok.

Probald meg egyszer es mindenkorra tisztazni a paroddal es az ESZEDRE hallgass. Ebben az esetben az ultimatum is ertheto. Keszulj fel arra, hogy terel, meg huzza, ami szerintem rossz jel. Ez nem azt jelenti, hogy most rogton meg kell eskudnie, hogy osszekoltozik veled, de engem a volt baratom 3 evig hitegetett, amit senkinek nem kivanok, es amit baromira banok, hogy nem leptem le hamarabb.


Minden jot!

2020. júl. 20. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:

Ne haragudj, de amit írsz, az egy hülyeség. A szüleim megengedhették anyagilag, hogy vegyenek nekem egy házat. Miért is tettek ezzel rosszat? Jobban tették volna, ha egy fityinggel sem segítenek, hanem hitelt kellett volna felvennem ahhoz, hogy saját házat építsek, aminek életem végéig fizethetem a havi 50 ezres részletét? Bocsi, de én örülök annak, hogy így tettek! Bár mindenki szülei megtehetnék ezt!

A másik dolog pedig: sosem gondolkoznék azon, hogy a párom csak a ház miatt van velem - hisz pont, ha akar visszamehet a szüleihez is lakni... valamint kettőnk közül még mindig én vagyok a csóróbb, mert nekem nincs saját keresetem, csak egy ház amit a szüleim vettek nekem. Neki van keresete, egy telke, több millió forint félretett pénze, 1 vállalkozása...

2020. júl. 20. 20:30
 7/12 anonim ***** válasza:
47%

Márpedig én a lányom helyett nem fogom megteremteni az otthonát.

Ha a srácnak ennyi pénze van, akkor nyugodtan odaadhatták volna a szüleid a fele pénzt, másik felét a srác és olyan házat vesztek közösen, amilyet csak akartok, ha meg válás lesz, akkor tiszta sor, hogy feleztek.

A külön otthonoddal el lett intézve, hogy nálad minden férfi csak vendég lesz. És ha jól elolvasod, szó nincs arról, hogy nem segíteném a lányomat anyagilag. Csak épp nem oldanám meg helyette a dolgokat és hagynám, hogy közösen oldja meg az életét a leendő párjával. Nyilván te is bármikor hazamehetsz és nem létkérdés számodra a külön ház.

Anyámék helyett is elintéztek mindent az anyai nagyszüleim, finanszíroztak nekik egy akkora házat, aminek a fenntartásába aztán belerokkantak, mert alkalmatlanok lettek volna maguktól ekkora házat építeni. Mindennek nagyon hosszútávú negatív következményei lettek, még én is iszom a levét a mai napig is.

2020. júl. 20. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
76%

Nem az anyós a legnagyobb probléma, hanem a párod. Ha kijelentette, hogy ő nem költözik, akkor esélyetek a külön életre, amire te vágysz.

Le kellene ülnötök átbeszélni a rövid és hosszú távú terveiteket, mert lehet, hogy csak vesztegeted az időt. A kedves mamával ráérsz megharcolni, ha sikerül közös nevezőre jutni.

2020. júl. 20. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
64%

Minden a párod reakcióján múlik. Ha hajlandó lesz végül elköltözni, illetve kitart melletted tűzön - vízen át, és megvéd az esetleg rossznyelvektől az anyósodtól, akkor minden rendben, és ez csak átmeneti nehézség. :)

Ha azonban tudod, hogy nem így lesz, akkor ne húzd az idődet, ne legyen még másfél év elpazarolva, ami alatt megismerhettél volna valaki mást.

Remélem, hogy a barátod nem töketlen és befolyasolható. Ha mégis, és elhagyod őt, mindenki megértené a döntésed.

2020. júl. 20. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
25%

Azzal egyetértek, hogy nem a kell neki beköltöznie a te saját házadba, mert az úgymond sose lesz az övé, simán megeshet 5 év múlva, h megkéred nyirja le a füvet és joggal mondhatja, h inkább netezik, az nem az ő háza, ergp nem az ő dolga sem a karbantartása a háznak... és akkor hoppon maradtál sajnos.

a témádra visszatérve, ő is hibás, azt kellene mondani az anyucijának, h igenis elköltöztök, akár albérletbe és pont.

24N

2020. júl. 20. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!